Rövid leírás
Az erdélyi kir. tábla írnoka (1847–1848), a forradalom és szabadságharcban Tóth Ágoston kolozsvári hadosztályában szolgált, majd áthelyezték a dési utászszázadhoz. A bukás után elítélték, börtönben raboskodott, az újabb zaklatások elől Máramarosba menekült (1849–1851). Pesten egy magánintézetben nevelő (1851–1853) és fővárosi lapok (Buda-pesti Visszhang, Divatcsarnok stb.) segédszerkesztője. Máramarosszigeten tanító (1858–1862), a nagyenyedi Bethlen Kollégium tanára (1862–1868). Pesten telepedett le, a Hazánk c. lap szerkesztője (1868–1870), a Hon munkatársa (1870–1876).
Balközép programmal a Nagyatádi választókerület országgyűlési képviselője (1869–1878), az Országgyűlési Napló szerkesztője (1878-tól). A Kisfaludy Társaság (r.: 1868), a Petőfi Társaság tagja (r.: 1876). Az Országos Kisdedóvó Egyesület alapító tagja (1872-től) titkára (1872–1877), elnöke (1877-től) és a kisdedóvók miniszteri biztosa. A Magyar Paedagogiai Társaság elnöke.
A 19. század egyik legtermékenyebb írója volt, közel száz – általában erdélyi vonatkozású – történeti regényt, elbeszélést, beszélyt és több történelmi drámát is írt. Jelentős szerepet játszott városi és falusi óvodák és menhelyek alapításában, nevéhez fűződik az ezzel kapcsolatos minisztériumi utasítások kidolgozása.