Rövid leírás
Budapesten, Kőbányán (1925–1928), majd a Vas utcai Felsőkereskedelmi Iskolában r. tanár (1928–1938). Sík Sándor és Zolnai Béla támogatásával a szegedi egyetemen magántanárrá habilitálták (1937). A II. világháború alatt munkaszolgálatra hívták be (1943–1944); a balfi munkatáborban vesztette életét. A Magyar Irodalomtudományi Társaság elnöke (1933-tól).
Első verseit, novelláit a Nyugat közölte (1921-től). A szellemtörténeti irányzat jegyében született korai tanulmányai főként a világirodalom klasszikusaival (S. George, W. Blake), a hazai irodalomból különösen a romantika korával (Kölcsey Ferenc, Berzsenyi Dániel, Vörösmarty Mihály) foglalkoztak. Az Erdélyi Helikon pályázatára írta meg Magyar Irodalomtörténet (I–II., 1934) c. munkáját, amellyel első díjat nyert. A világirodalom története (1941) c. művét megelőlegezte Az angol irodalom kis tükre (1929), valamint a Hétköznapok és csodák (1935). Szépírásaiban is erősen érződik az irodalomtörténészi attitűd.
Első regényében, a rózsakeresztesek történetét kutató Bátky János személye köré szerveződő A Pendragon legendában (1934) a bűnügyi és a kalandregény, ill. a kultúrhistória elemei keverednek Az Utas és holdvilág (1937) c. lélektani regényében saját maga és nemzedékének útkeresését, valamint a korabeli polgári világ dekadenciáját ábrázolta. A királyné nyaklánca (1943) c. történelmi regényében a XIV. Lajos-kori társadalom és társasági élet képét rajzolta meg Marie Antoinette királyné nyakláncának hírhedt történetén keresztül. Az 1930-as években több novelláskötetet (Madelon, az eb, 1934; Szerelem a palackban, 1937) állított össze folyóiratokban (Nyugat, Új Idők) megjelent elbeszéléseiből. Műfordítóként Anatole France, Eric Knight, W. S. Maugham és J. Huizinga műveit tolmácsolta.
(A portrékép forrása: http://cspg.nolblog.hu/files/2012/05/Szerb%20Antal.jpg)