Nemzeti Sírhelyek


Szigligeti Ede (1834-ig Szathmáry József)

Rövid leírás

Szigligeti Ede (1834-ig Szathmáry József)

Pesten mérnöki tanulmányait megszakította, a budai Várszínházban játszó Döbrentei Gábor társulatához csatlakozott (1834–1837), egyúttal a Pesti Drámai Egyesület alapító tagja (Garay Jánossal és Vajda Péterrel, 1835–1837). A pesti Nemzeti Színház színésze (1837–1854) és könyvtárosa (1837–1840), ügyelője, titkára és ismét könyvtárosa (1845–1859), rendezője (1859–1873) és dramaturgja (1868–1873). A Nemzeti Színház ideiglenes (1873–1875), végleges igazgatója (1875–1878). A Színiakadémia r. tanára (1865–1873) és aligazgatója (1870–1873). A Kisfaludy Társaság tagja (r.: 1840).

A 19. század egyik legtermékenyebb drámaírója, több mint száz darabot írt, a köznépet igazán színházba invitáló népszerű népszínmű magyarországi megteremője. Legsikeresebb műfaja a vígjáték volt: Liliomfi (1849), Házassági három parancs (1850), Mama (1857), Fenn az ernyő, nincsen kas (1857), Nőuralom (1862).

Irodalom

A reformkor Pestjének kellős közepébe csöppent bele a mérnökgyakornok Szigligeti Ede, amikor 1834-ben megérkezett ide, hogy befejezze tanulmányait. A Nagyváradon felnőtt, ekkor húszéves (és még a Szathmáry József névre hallgató) fiatalember t olyannyira elragadta a nyüzsgés, hogy elhagyta pályáját és – apja rosszallására – beállt színészkedni. Rajongása a színházért volt nem újdonság. A világot jelentő deszkákhoz már kamaszkorától fogva vonzódott, ekkorra datálhatók első zsengéi is. Házuk padlásán eszkábált színpadot és hét testvérével együtt mutatták be produkciójukat. Egy életre megfertőzte az előadásra készülés izgalma. Nevét is édesapja miatt változtatta meg, erről ő maga a következőképpen írt: „Kitagadással fenyegetett, sőt az igérte, hogy feljő Pestre és agyonlő. Meghagyta, hogy tüstént menjek vissza mérnöknek, vagy legyek akármi, csak színész ne és hogy nevét ne merjem használni. Tudtam, hogy szíve nem úgy érez, mint keze ír, azt is, hogy puskapor természetű, ki még egy nyulat sem lőtt – de azt is éreztem, hogy velem igazságtalanság történt s föltettem magamban, hogy engedni nem fogok. Anyám levele jobban hatott rám, ő is el volt keseredve, de nem fenyegetett - hiába, ő anya volt. Fájt a kitagadás s némi szorongást is éreztem, ha elgondoltam, hogy el vagyok hagyatva, nincs senkim és semmim, még nevem sincs, de önérzetet adott azon gondolat, hogy most már ura vagyok sorsomnak s nem függök senkitől..." Ám mindez nem térítette el attól, hogy kövesse az álmait. Döntése végül beigazolódni látszott: miután ráébredt, a színészkedésnél jobban megy neki a tollforgatás, minden erejével a színművek írására koncentrált. Rendkívül termékeny volt, több mint 100 darabot jegyzett, és számos fordítást. Rendezője és igazgatója volt a Nemzeti Színháznak, tagja az Akadémiának és a Kisfaludy Társaságnak, műveit hatalmas sikerrel játszották. A magyar népdráma elindítójaként tartjuk számon, általa lépett színre a magyar paraszt. Szigligeti Ede 64 évesen hunyt el, utolsó útjára, amely a Nemzeti Színház csarnokában felállított ravatalától vezetett a Fiumei úti temetőig, sokan elkísérték. Sírja a Nemzeti sírkert része.

Élő Emlékezet

a képek forrása: mek.oszk.hu