Rövid leírás
A budapesti tudományegyetem I. sz. belklinika tanársegéde (1908–1913), a III. sz. belklinika tanársegéde, egy. adjunktusa (1913–1918), a rózsahegyi hadigondozó intézet igazgatója és a miniszteri biztos helyettese (1918–1924). A Weiss Manfréd Szanatórium igazgató főorvosa (1924–1944).
Tüdőbetegségek, elsősorban a tüdőtuberkulózis vizsgálatával, diagnosztikai problémáival, a tüdőbetegségek során fellépő szepszissel, a tüdőbetegségek kemoterápiás kezelésével, légzési anyagcsere-vizsgálatokkal foglalkozott. Az ország német megszállása után öngyilkos lett.