Rövid leírás
Pesten, ill. Budapesten orvosi gyakorlatot folytatott (1830-tól). A pesti, ill. a budapesti tudományegyetemen a diétetika rk. tanára (1833–1846), az esztétika és az irodalomtörténet magántanára (1850–1861), a magyar nyelv és irodalom ny. r. tanára (1861–1875), egyúttal az egyetemi könyvtár igazgatója (1846–1875); közben a bölcsészettudományi kar dékánja (1863–1865), az egyetem rektora (1871–1872). Az MTA „titoknoka“ (= főtitkára, 1835. szept. 12.–1861. dec. 21.). A Kisfaludy Társaság alapító tagja (1836), igazgatója (1841–1860), másodelnöke (1860–1873), elnöke (1873–1875). A budapesti kir. orvosegyesület alapító tagja (1837). Az MTA Nagyjutalma (1854, 1866).
A Magyar Orvosi Tár (Bugát Pállal, 1831–1832), a Tudománytár (1834–1835), a Figyelmező (1837–1840), az Athenaeum (Bajza Józseffel, Vörösmarty Mihállyal, 1837–1843), a Szépirodalmi Szemle (Erdélyi Jánossal, 1847), az Uj Magyar Museum szerkesztője (Pauler Tivadarral, 1850–1860).
Vezető szerepet játszott az 1830-as–1840-es évek magyarországi szellemi életében. Nevéhez fűződik a tudományos igényű magyar irodalomtörténet-írás megteremtése, kidolgozta annak elveit és módszereit. Különösen értékes az MTA-val kapcsolatos tudományszervezői tevékenysége: 1839-ben átvette az Akadémia részére Rohoncon a gr. Batthyány Gusztáv-, Kisbéren a gr. Batthyány Kázmér-, Lukán a Sándor István-féle könyvtárakat, ill. 1840-ben a gr. Teleki család könyvtárát (az így kialakult Akadémiai Könyvtárat maga rendezte és lajstromozta). Mint a pesti egyetemen az irodalomtörténet első ny. r. tanára, ő tekinthető az első magyar irodalomtörténésznek, aki a kor tudományfelfogása jegyében figyelmét a nyelvtudományra (sőt az orvostudományra) is kiterjesztette. Ő adta ki – egyebek között – Kisfaludy Károly minden munkáit, Dayka Gábor, Faludi Ferenc, Bajza József verseit, Kazinczy Ferenc, Batsányi János, Berzsenyi Dániel, Csokonai Vitéz Mihály és Kölcsey Ferenc munkáit. E kötetek bevezetői kiváltképpen jelentősek, nem egyszer monográfia-igényűek; nagyszabású szövegkiadásai a magyarországi textológiai kutatások megalapozásai. A magyar irodalom csúcsteljesítményének Vörösmarty Mihály munkásságát tekintette, és értetlenül tekintett Petőfi Sándor és Arany János életművére. A magyar nyelvújítás terén szorosan együttműködött Kazinczy Ferenccel, ill. Bugát Pállal együtt vezető szerepet játszott a magyar orvosi szaknyelv kialakításában.