Rövid leírás
Tanulmányait abbahagyva belépett az osztrák hadseregbe, ahol Ferenc Károly főherceg ezredében (1842–1846), majd az 52. cs. és kir. gyalogezred kötelékében Lombardiában szolgált (1846–1848), az 1848. évi forradalom kitörésekor Milánóban állomásozott, majd hadnagyként az osztrák–piemonti háborúban harcolt (1849. jan. 19-én átállt a piemonti hadsereghez). A piemonti hadsereg századosaként az általa szervezett magyar légió parancsnoka (1849; a forradalom leverése után Svájcba menekült).
Svájcban, Franciaországban és ismét Piemontban élt (1850–1853), részt vett a sikertelen milánói felkelésben (1853. febr. 9.), a krími háború alatt először török, majd angol szolgálatban állt, végül az osztrárok elfogták, a brassói haditörvényszék halálra ítélte (1856. febr. 23.; de Viktória királynő közbenjárására szabadult). Az olasz függetlenségi harc kitörésekor Garibaldi szabadcsapatához csatlakozott (az általa szervezett Magyar Légió a XV. hadosztályhoz csatlakozott, 1860). Döntő szerepet játszott Palermo bevételében, majd a volturnói csatában (1860. okt. 1–2.) a tartalék haderőt irányította. Altábornaggyá léptették elő; utóbb, Nápoly elfoglalása után a tartomány katonai kormányzójának nevezték ki.
A kiegyezés után hazatért, diplomáciai szolgálatokat vállalt, sikertelen kísérletet tett egy francia–osztrák–magyar–olasz poroszellenes szövetség létrehozása érdekében (1868–1869). Széles körű nemzetközi és hazai kapcsolatait és befolyásoltságát később nem diplomáciai, hanem merész gazdasági vállalkozások szolgálatába állította. Lesseps Ferdinánddal megkezdte a Panama-csatorna építését előkészítő munkálatait, majd hozzáfogott a Korinthoszi-földszorost átszelő tengeri csatorna létesítéséhez (1870-es–1880-as évek: mindkét vállalkozása kudarcot vallott, 1888-ban a görögországi csődbe is jutott). Több tervez is kidolgozott Magyarország csatornahálózatának bővítésére, amelykből végül is a Ferenc-csatornahálózat megvalósult.
(A portrékép forrása: http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/3/38/Marastoni_Turr_Istvan.jpg)