Rövid leírás
A budapesti Nemzeti Színház művésze (1896–1935). A Belvárosi Színház (1935–1937), a Pesti Színház és a Vígszínház (1938–1940) az Új Magyar Színház (1942–1945), a Budai Színház (1945–1946), ismét a Belvárosi Színház és a Fővárosi Operettszínház (1946), a Madách Színház (1947–1949) és a Művész Színház művésze (1949). A Nemzeti Színház örökös tagja (1928).
A 20. századi magyar színházművészet egyik legjelentősebb komikája, aki egyéni, különleges humorával és sajátos jellemábrázoló tehetségével aratta legnagyobb sikereit. Filmszínészként gyakran szerepelt az 1930-as–1940-es évek vígjátékaiban (többször Kabos Gyula partnereként).
Irodalom
Fánk nélkül nincs farsang. Mindenki tudja ezt, mindenki esküszik is a saját receptjére, majd a jeles napra, a bálra, mégis máséból merít. A húszas-negyvenes évek háziasszonya például Vízváry Mariskától, aki elemében volt akkor is, amikor a színházban elhúzták a függönyt, amikor a csapó indult, és akkor is, amikor a színészkollégákat konyhai eszközök helyettesítették. A Nemzeti Színház örökös tagja 1930-tól a Színházi élet című hetilap olvasóinak életét csigázta fel francia ih letésű receptjeivel, majd a Magyar Hírlapnak köszönhetően még több háztartásba nyitott be lisztes kézzel. Amikor pedig már a rádióból is sercegett a zsír, Vízváry Mariska végérvényesen a színésznők Horváth Ilonájává vált. A hatvan évvel ezelőtt ezen a napon elhunyt színésznő fánkjába még ma is beleharaphatnánk. (Csak észre ne vegye, hogy egy-két hozzávalót módosítottunk. Máshonnan puskáztunk.)
A Mariska-féle recept: "Minden háznál sütnek fánkot, de jót nagyon kevés helyen. Tessék pontosan így megpróbálni: egy deci tejben áztatunk 4 kockacukrot és 3 deka aprított élesztőt. Mély tálba öntünk 4 tojássárgát, kevés sót és állandó keverés közt 2 deci langyos tejet, 7 deci lisztet, azután 4 evőkanálnyi olvasztott vajat és jól eldolgozzuk fakanállal egészen simára. Szükség esetén még annyi langyos tejet öntünk hozzá, hogy keményes rétestészta fogású legyen. Langyos helyre állítva, kendővel letakarva, egy órán át kelni hagyjuk. Pogácsaszúróval kiszaggatom a deszkán és kelni hagyom még egy fél óráig. Zárt tűzhelyen, bő, forró zsírban sütöm, de a zsír ne legyen égetően forró. Míg a fánkok alsó fele sül, lefedem a lábast, de mikor megfordítottam őket a lyukas lapáttal, fedetlen lábasban sütöm a másik felét. Ha sütés közben a zsír túl forróvá lenne, kevés hideg zsírt teszek hozzá. A fánkot barack- vagy málnalekvárral tálaljuk."
a kép forrása: Magyar Fotóarchívum