Rövid leírás
A pesti tudományegyetemen a történelem h. tanára (1838–1839), a bécsi Theresianumban a magyar történelem, a közjog, a bányajog és a statisztika r. tanára (1839–1848), egyúttal az udvari kamara bányajogi szakértője (1844–1848). A bécsi tudományegyetemen a jogtörténet, a bánya- és tengerészeti jog r. tanára (1849–1850), a pesti, ill. a budapesti tudományegyetemen a magánjog ny. r. tanára (1850–1880); közben a jog- és államtudományi kar dékánja (1869–1870), majd az egyetem rektora (1865–1866). A Főrendiház örökös tagja (1889-től).
Középkori és kora újkori magyar jogtörténettel, magyar és erdélyi összehasonlító magánjoggal, gazdasági és bányajoggal, ill. a gazdaságtörténet magánjogi vonatkozásaival foglalkozott. Magyarországon elsőként adta elő az európai jogtörténetet és az elsők között foglalkozott gazdaságtörténettel. A régi feudális intézmények nemzeti jellegének hirdetője, a klasszikus történeti jogi iskola egyik legjelentősebb magyarországi képviselője. Az abszolutizmus idején síkraszállt a magyar nyelvű oktatásért. Forráskiadói tevékenysége is értékes: közzétette – többek között – Szalay László és Verancsics Antal műveit, és a tizenkét kötetes Árpád-kori új okmánytárat (1860–1874).