Rövid leírás
Pályáját lírai hangvételű versekkel kezdte. A Nyugat irányzatától saját konzervativizmusa miatt elhatárolódott. Első eredetibb műve Kis emberek (1899) c., főként lélektani novellákat tartalmazó kötete. Verses regénye (Didó, 1901) a modern magyar irodalom jelentős alkotása.
1908 után R. Wagner és a késő romantika ösztönzésére ősi mítoszokat tanulmányozott, a magyarral rokon népek népköltészetét kutatta, nyelvészi és régészi alapossággal foglalkozott az osztják és a vogul hősénekekkel. E motívumokat beépítette költészetébe, s a turáni mozgalom egyik kezdeményezője lett. Az osztják mondavilágból táplálkozott Bosszú (1908) és A kalapács (1909) c. elbeszélő költeménye. Ezek és az ugor ősvilágot idéző költeményeit összegyűjtő Turáni dalok (1910) hozták meg számára az elismerést. Istár és Gilgamesz (1910) címmel elbeszélő költeményt írt az akkoriban felfedezett mezopotámiai ősmítosz hatására. Nagy szerepe volt Vajda János életművének megismertetésében, számos tanulmányt is írt róla.