Nemzeti Sírhelyek


Zlamál Vilmos, id.; 1881-től morvai nemes

Rövid leírás

Zlamál Vilmos, id.; 1881-től morvai nemes

Bécsben katonaorvos (1831–1833), a temesvári határőrvidék állategészségügyének vezetője (1835–1838), országos állatorvos (1838–1843), a pesti tudományegyetem orvostudományi karán az állatorvostan ny. r. tanára és a pesti állatorvosi tanintézet igazgatója (1843–1851). A pesti Állatgyógyászati Intézetben az állatgyógyászat (1851–1870), a belgyógyászat, a kór- és gyógytan és a járványtan r. tanára (1870–1881) és az Intézet igazgatója (1851–1853). A pesti, ill. a budapesti tudományegyetemen az állatorvostan ny. r. tanára (1856–1881), egyúttal a Földmívelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztériumban az állat-egészségügyi osztály vezetője (osztálytanácsosi rangban, 1867–1874).

A forradalom és szabadságharc idején tanítványaiból nemzetőr századot szervezett, s tanított a tábori sebészeti tanfolyamon (1848–1849). A világosi fegyverletétel után rövid ideig a pesti Újépületben tartották fogva, hamarosan kiszabadult, de két évre megfosztották katedrájától (1849–1851), nem sokkal később, a szabadságharc alatti szerepvállalása miatt újabb eljárást indítottak ellen, állásából ismét felfüggesztették (1853; csak 1856-ban helyezték oda vissza).

A 19. századi magyarországi állatorvos-tudomány egyik kimagasló személyisége, az első akadémikus magyar állatorvos (jóllehet magyarul eredetileg nem tudott, de 1841-től már magyar nyelven tartotta előadásait!) és az első országos állatorvos (regni veterinarius). Az állatok járványos fertőző betegségeivel, elsősorban a marhavész elleni védekezés kérdéseivel foglalkozott. Közreműködésével készült el az állatjárványok elleni védekezésről szóló első magyarországi hatósági szabálytervezet (1859), ill. vezető szerepet játszott az első állat-egészségügyi törvény kidolgozásában (1874).