Rövid leírás
A miskolci evangélikus jogakadémián a közjogi, politikai és nemzetközi jogi tanszék rk. (1925–1928), r. (1928–1942), ny. r. tanára (1942–1944). A miskolci Független Demokrata Párt egyik vezetőjeként a városi törvényhatósági bizottság tagja (1929–1935), a kormánypárti Felsőmagyarország c. lap fő-, ill. felelős szerkesztője (1933–1935). Az ellenzéki Miskolc c. hetilap egyik szellemi irányítója (1936–1938), a liberális szellemiségű Felsőmagyarországi Reggeli Hírlap főszerkesztője (1939–1944); lapját az ország német megszállása után betiltották (1944. ápr.).
Az Ideiglenes Nemzetgyűlés képviselője (Miskolc, 1944–1945), elnöke (1944. dec. 21.–1945. nov. 29.) és az államfői jogok egy részét gyakorló Nemzeti Főtanács elnöke (1945. jan.–1945. nov.); e minőségében az ország első közjogi méltósága. Pártonkívüli közéleti személyiségként nemzetgyűlési képviselő (1945–1947). A Pfeiffer Zoltán vezette Magyar Függetlenségi Párt programjával a Nagy-budapesti választókerületben országgyűlési képviselővé választották (1947. aug. 31.), de a párt mandátumait a választási bizottság az MKP nyomására megsemmisítette (1947. nov. 20.). Budapesten ügyvéd (1946–1950), az ÁVH letartóztatta (1950. máj. 24.), Kővágó Józseffel és Almássy Pállal együtt állították bíróság elé; kémkedés, háborús és népellenes bűnök koholt vádjával életfogytiglani fegyházra ítélték (1950. nov. 27.). A börtönben halt meg (rehabilitálták: 1963. dec. 9.; Budapesten ünnepélyes körülmények között újratemették: 1990. dec. 20.).