Rövid leírás
A szegedi izraelita hitközség h. rabbija (1876–1877), a budapesti Országos Rabbiképző Intézet egyik alapítója, az Ószövetség, a zsidó történelem, a Midrás és a héber költészet, ill. a héber nyelvtan r. tanára (1877–1913); közben az Intézet elnöke, ill. igazgatója (1907–1913).
A Talmud-kutatás nemzetközileg is elismert szaktekintélyeként, elsősorban Biblia-magyarázattal, héber nyelvtudománnyal, vallásfilozófiával, a zsidó vallásos irodalom történetével, arab és perzsa filológiával foglalkozott. Nagy érdeme a zsidó tudományosságban a talmudi hagyományok rendszerezése a filológus pontosságával, ill. az akkor még újdonságnak számító történeti kritika módszereivel. Különösen értékes tevékenységet fejtett ki a héber és a más keleti nyelvek (mindenekelőtt az arab és a perzsa) kutatása terén, nyelvtörténeti munkásságát azonban a Szentírás filológiai magyarázatának rendelte alá. Kora középkori zsidó irodalommal és filozófiával, korabeli héber szövegek kelet-európai textológiai összehasonlító elemzésével is foglalkozott. Jelentős szerepet vállalt az Országos Rabbiképző intézet hazai zsidó tudományos központtá fejlesztésében: a három alapító tanár egyike (a többiek: Bloch Mózes és Kaufmann Dávid). Kezdeményezte az első magyar nyelvű, zsidó szövegű és felfogású, szöveghű és tudományos igényű Biblia-kiadást (négy kötetben, 1892–1907). Több mint nyolcszáz tudományos dolgozata jelent meg, jóllehet művei jelentős részét német nyelven írta (Wilhelm Bacher néven) mindig magyarnak vallotta magát. Legendája szerint, intézeti íróasztala fölé Vörösmarty idézetet helyezett el: „Szeresd hazádat és ne mondd!” (Vörösmarty Mihály: Honszeretet, 1843).
(A kép forrása: Wikipédia)