Rövid leírás
Debrecenben köztanító (1815–1818), a karcagi iskola igazgatója (1818–1821), a pesti királyi tábla jegyzője (1821). Bécsből való hazatérése után a nagyszalontai gyülekezet lelkipásztora (1822–1832), a nagyszalontai egyházmegye esperese (1832–1855), a Tiszántúli Református Egyházkerület helyettes püspöke (1855–1860), püspöke (1860. máj. 15.–1870. nov. 23.).
A 19. század egyik jelentős református személyisége. A protestáns pátens elleni szervezkedés idején (1859–1860), a szuperintendensek közül a protestáns ellenállás vezetője. Törvényszék elé állították, s a pátens visszavonásáig állandóan zaklatták (részben az ellenállásban játszott szerepe miatt választották meg 1860-ban püspöknek). Püspöksége idején épült fel a debreceni református kollégium új épülete, ill. ezen kívül is sokat tett a kollégium fejlesztéséért. Bibliakommentárjai, köztük a Jób könyvéhez és a Pál apostol leveleihez írt magyarázatai kéziratban maradtak.
(A kép forrása: Wikipédia)