Rövid leírás
A debreceni református tanítóképző helyettes (1911–1912), majd r. tanára (1912–1929). Az I. világháborúban a galíciai fronton szolgált, egy gránátszilánktól súlyosan megsérült (1914 ősze), felgyógyulása után – erdélyi betörésük idején – a románok ellen harcolt (1916), majd a debreceni 39. gyalogezredben küzdött (1916–1918). A Debreceni Városi Múzeum tb. őre (1911–1929), a Déri Múzeum alapító igazgatója (1929. jún. 27.–1936. máj. 19.) és a Debreceni Városi Könyvtár igazgatója (1925–1936). A debreceni Tisza István Tudományegyetem magántanára (1925–1936)
Etnográfusként elsősorban az alföldi pásztor- és tiszai halászélettel foglalkozott, úttörő jelentőségű munkát végzett a népi vadfogással és táplálkozással kapcsolatban, összegyűjtötte a hortobágyi pásztor- és betyárnótákat. Alapvető szerepet játszott a Debreceni Városi Múzeum, a Déri Frigyes gyűjtemény és a Debreceni Városi Közművelődési Könyvtár és Képtár egyesítésében, a Déri Múzeum néven létrejött új intézmény első igazgatójaként megszervezte fiókkönyvtárat is (a Hortobágyi Csárdában, 1935; ugyanitt megalapította az első pusztai múzeumot is, 1934-ben). Szerkesztésével készült el a Déri Múzeum első vezetője (a múzeum megnyitására, 1930. máj. 25-én), majd részt vett a IV. Finnugor Kongresszuson (Helsinki, 1931); ebből az alkalomból 300 db-ból álló néprajzi műtárgykollekciót ajándékozott a helsinki Finn Nemzeti Múzeum magyar termének kiállításához. Beutazta Skandináviát, Németországot, Olaszországot, Görögországot és a Közel-Keletet, utazásairól értékes néprajzi tárgyakkal, fotókkal gyarapította múzeuma gyűjteményeit. Debrecennel kapcsolatos honismereti és helytörténeti munkássága is értékes, valamint több földrajzi tankönyvet is írt elemi iskolák és tanítóképző intézetek számára.
(A kép forrása: Wikipédia)