Nemzeti Sírhelyek

Fazekas Mihály és a Lúdas Matyi

Első levonás

Történetünk mellékszereplője, Kerekes Ferenc, a nagyhírű debreceni református kollégium matematika professzora. Kerekes, még mint ifjú tudósjelölt, a bécsi tudományegyetemen tanult. Maga is literátus ember volt, maga kedvére szívesen verselgetett, Vergiliust és más klasszikust fordítgatott deák nyelvről magyarra. Kerekes uram azonban nemcsak poétaként működött, nemcsak latin irodalmakat tolmácsolt, hanem felettébb érdeklődött ponyván árult különleges nyomtatványok és régiségek, „exotikus” kéziratok iránt, különös tekintettel, ha azok a fóliánsok eladdig ismeretlen magyar szépirodalmi műveket tartalmaztak. Bécsben – ki tudja hogyan és mikor – 1815-ben, az ifjú tudósjelölt kezébe akadt egy „eredeti rege négy levonásban” kézirata. Kerekes uramnak, kétszáz éve megtetszett a furfangos Lúdas Matyi szerző nélküli története, rögvest kiadta hát negyedrét hajtott, fél ívekből összeállított, fedél nélküli füzetben.

Második levonás

Történetünk főszereplője, Fazekas Mihály, nyugalmazott főhadnagy, nagyhírű debreceni polgár, a füvészet és az asztrológia tudósa. Fazekas, még mint ifjú huszártiszt, Galíciában, a Krakkó közelében, Oleszkóban állomásozó I. császári huszárezred önkénteseként szolgált: részt vett az osztrák-orosz–török háborúban, Moldvában, majd kitüntette magát a napóleoni harcokban. Alig harminc évesen – de tízéves szolgálat után – visszavonult Debrecenbe. Fazekas uram maga is literátus ember volt, már katonai szolgálata idején szívesen verselgetett, debreceni visszavonulása idején, elsősorban jóbarátja, Csokonai Vitéz Mihály serkentésére, füvészeti és asztrológiai dolgozatok mellett poétai munkálatokba is fogott. Költemények mellett komikus elbeszélést is kiötlött a furfangos Lúdas Matyiról, akinek történetéről minden bizonnyal moldvai falvakban hallott először. Az „eredeti rege négy levonásban” kéziratát Fazekas uram 1805-ben elküldte Kazinczy Ferencnek, bírálatul. A magyar literatura nagy szervezője azonban válaszra sem méltatta a nyugalmazott főhadnagy komikus költeményét. Fazekas Mihálynak debreceni magányában sejtelme sem volt arról, hogy Lúdas Matyi szerző nélküli története kéziratokban terjedni kezdett, sőt olyannyira népszerűvé vált, hogy ki tudja hogyan és mikor Bécsbe is eljutott.

Harmadik levonás

Történetünk főszereplője, Fazekas Mihály, nyugalmazott főhadnagy, 1815-ben, a nagyhírű debreceni református kollégiumban, mint perceptor (azaz pénztáros) működött. Történetünk mellékszereplője, Kerekes Ferenc, még mint ifjú tudósjelölt, 1815-ben, Bécsben kívánta továbbképezni magát. A szuperintendencia (azaz egyházközség) Kerekes uram tanulmányait 1400 váltóforinttal támogatta, amelyet Fazekas perceptor uram intézett, aki Kerekes Ferencet még bizonyos különleges növényi magvak meghozatalával is megbízta. Nem tudjuk, hogy Kerekes uram talált-e különleges magvakat, talált viszont különleges magyar kéziratot, amelyet rögvest kiadott, jóllehet fogalma sem volt róla, hogy az „eredeti rege négy levonásban” kéziratát perceptor uram szerzette. Fazekas Mihály éktelen haragra gerjedt, mihelyst – ki tudja hogyan és mikor – megtudta, hogy a furfangos Lúdas Matyi kalandjai, szerzői név nélkül, Kerekes Ferenc által kiadatott. Ingerült hangú levélben tiltakozott a jóhiszemű kalózkiadás ellen, szörnyülködve azon, hogy „neveletlen fia”, Matyi, úgy „lucskosan” a világra pottyant. Egy dologra azonban jó volt ez a „rendezetlen” bécsi opus: Fazekas uram kénytelen volt újra foglalkozni az általa írt, ám vélhetően már rég elfeledett komikai elbeszéléssel. Mégsem maradhatott szégyenben a perceptor szándéka ellenére kiadatott szedett-vedett kézirat! Bosszús levele után csakhamar megbékélt Fazekas uram is Kerekes urammal, ám kibékülésüknek ára volt. Kerekes Ferenc vállalkozott arra, hogy Bécsben újra kiadja a furfangos Lúdas Matyi kalandjait, Fazekas Mihály által „megjobbított” kiadásban.

Negyedik levonás

Történetünk másik mellékszereplője, a magyar literatúra nagy szervezője, Kazinczy Ferenc, aki tíz évvel korábban válasz nélkül hagyta Fazekas Mihály bírálatát kérő sorait. Kazinczy szintén kétszáz éve, 1815-ben már elolvasta a szerzői név nélküli kiadást, amelyet Pethe Ferenc, a keszthelyi Georgikon volt vezetője juttatott el gr. Dessewffy Józsefhez; megkérve, hogy küldje tovább a kis csomagot Kazinczy Ferenchez. Pethe Ferenc, az első gazdasági lap, a Vizsgáló Magyar Gazda szerkesztője, maga is literátus ember volt, maga kedvére szívesen verselgetett. A Kerekes Ferenc által kiadatott „eredeti rege négy levonásban” elolvasása után Kazinczy uram – aki már nem emlékezett a tíz évvel korábbi levélre – éktelen haragra gerjedt. A – ki tudja hogyan és mikor – Pethe Ferenchez került kalózkiadásról Kazinczy úgy vélekedett, hogy a komikai elbeszélést, minden bizonnyal maga Pethe írta, a nyelvújítást ellenzők Mondolat körének stílusában. A furfangos Lúdas Matyi kalandjaival pedig Kazinczy-Döbrögit kívánja nevetségessé tenni, vélhetően azért, mert korábban Kazinczy uram visszautasította az ő „képzelmész” szavát poéta szavunk magyarítására. Külön sérelmezte a chirurgus jelenetet: Matyi másodszor úgy verte meg Döbrögit, hogy Skorbuntzius doktor úrrá maszkírozta magát, s az ál-doktor elszámlálja sorra az erdőn, mezőn, réteken található gyógyító dudvák közönséges magyar nevét, melyek felettébb szükségesek Döbrögi első veretése utáni felgyógyulásához.

Utóhang

A Lúdas Matyi „eredeti rege négy levonásban” megjobbított kiadásban, 1817-ben újra megjelent, még mindig név nélkül, de már F. M. kezdőbetűkkel. Fazekas Mihály számára, élete végéig, a „verselgetés” csak egy volt sok tudományos és közéleti tevékenysége mellett. Nem törekedett versei kiadására, életében nem jelent meg kötete, vagy ha mégis névtelenül vagy kéziratban.