Rövid leírás
A budapesti tudományegyetem, ill. a Pázmány Péter Tudományegyetem I. sz. Belgyógyászati Klinika gyakornoka (1914–1922), egy. tanársegéde (1922–1928), egy. adjunktusa (1928–1930). A debreceni Tisza István Tudományegyetemen, ill. a DOTE-n a belgyógyászat ny. r. tanára (1930–1951), egy. tanára (1951–1966), egyúttal az I. sz. Belgyógyászati Klinika igazgatója (1930-tól). Az Általános Orvostudományi Kar dékánhelyettese (1946–1947), az Egyetem rektora (1947–1948), rektorhelyettese (1948–1949). A Debreceni Ápolónő- és Védőnőképző Intézet igazgatója (1930–1944). A Magyar Belorvosok Egyesülete elnöke (1941–1944), a Debreceni Orvosegyesület elnöke (1944–1966). A Francia–Magyar Baráti Társaság elnöke. A Wiener Archiv für Innere Medizin szerkesztőbizottságának tagja (1942–1944).
Az emésztőrendszer megbetegedéseivel (ulkusz, hepatopátiák), ill. ezek allergológiai vonatkozásaival, az emésztőszervek kórélettanával foglalkozott. Alapvető megállapításokat tett a fekélybetegségek allergológiai összefüggései, az allergiás kórképek sav–bázis egyensúlyi kutatása, ill. a gyomorműködés és a gyomor éhségkontrakcióinak vizsgálata terén, elsők között foglalkozott, az adrenalin érhatásaival. Jelentősek gasztroenterológiai és hepatológiai megfigyelései is. Tevékenysége nyomán a debreceni belklinika a magyarországi allergológiai kutatások központjává vált.