Rövid leírás
A Hencida melletti Évaklapusztán, Balásházy István Bihar vármegyei főispán fia mellett házi nevelőtanár (1921–1922), a Nyíregyházi Városi Felsőkereskedelmi Iskola h. tanára (1923–1924), a hajdúböszörményi Református Bocskay István Főgimnázium óraadó tanára és az intézmény Kálvineum Fiú Internátusának nevelőtanára (1924). A debreceni Városi Fiú Iparostanonciskola óraadó (1924–1925), r. tanára (1926–1944); közben a Kiskunhalasi Református Szilády Reálgimnázium r. tanára (1925–1926).
Az 1930-as években a népi mozgalom poétikai törekvéseit követte, a néphagyomány formavilágát tekintette irányadónak, életre szóló baráti kapcsolatba került Németh Lászlóval, baráti szálak fűzték – többek között – Sárközi Györgyhöz, Veres Péterhez, Féja Gézához, Erdélyi Józsefhez, Kodolányi Jánoshoz. Az általa, Németh Lászlóval és Fülep Lajossal megindított Válasz, ill. a lap körül összeverődött új nemzedék szembefordult a Nyugattal, kivívta ezzel a Nyugat és Babits körének engesztelhetetlen ellenszenvét. A Válasz, majd a lap folytatásaként jelentkező Kelet Népe jelentős szerepet játszott országos megismertetésében, de rendszeresen szerepelt más, országos lapokban, a Magyar Csillagban, ill. időnként a Magyar Rádió (MR) is foglalkoztatta. A vidékiség, a vidéki irodalmiság fontosságát hangsúlyozta, verseinek azonban megmaradt filozofikus jellege. Fokozatosan szembefordult a fővárosi irodalmi élettel, ezt az élményét önironikus versekben fogalmazta meg. Sajátos irodalmi nézőpontja az „új debreceniség” lett, amely Debrecen mitologizálásában öltött testet, de nem süllyedt túlzó provincializmusba.
(A kép forrása: http://www.omnia.ie/index.php?navigation_function=3&europeana_query=Guly%C3%A1s%20P%C3%A1l)