Rövid leírás
A debreceni Tisza István Tudományegyetem Élettani és Általános Kórtani Intézete gyakornoka (1935–1938), fizetéstelen tanársegéde és díjas gyakornoka (1938–1943), egy. tanársegéde (1943–1944) és magántanára (1943–1948). Az Általános Kórtani Intézet igazgatóhelyettese (1947–1948), a Kórélettani Intézet igazgatója, az általános kórtan és gyógytan ny. rk. (1948–1950), ny. r. tanára (1950–1951) és az Orvostudományi Kar dékánja (1950–1951). A DOTE Kórélettani Intézete tanszékvezető egy. tanára és a Kórélettani Intézet igazgatója (1951–1979); közben az Általános Orvostudományi Kar dékánja (1951–1952), a DOTE oktatási rektorhelyettese (1957–1959), rektora (1959–1963 és 1967–1973).
Immunkémiai és allergológiai vizsgálatokkal, orvosi mikrobiológiával foglalkozott. Nemzetközileg is jelentős eredményeket ért el a nyálelválasztás mechanizmusának feltárása, a miozin és az aktin antigenitásának tanulmányozása, ill. az idegrendszer és az immunitás összefüggéseinek vizsgálata terén. Részletesen feltárta az anafilaxiás sokk és az ún. Schwartzmann-jelenség patomechanizmusát.
(A kép forrása: https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-magyar-eletrajzi-lexikon-7428D/k-760F2/kesztyus-lorand-763A4/)