Rövid leírás
Győr vármegye főlevéltárnoka (1905–1912), a budapesti tudományegyetem magántanára (1912–1914), a debreceni tudományegyetemen, ill. a debreceni Tisza István Tudományegyetemen a magyar történelem ny. r. tanára (1914–1944); közben a bölcsészettudományi kar dékánja (1919–1920, 1927–1929, 1939–1940) és az egyetem rektora (1932–1933). A II. világháború végén Németországba távozott (1944), a politikai rendőrség, mint „az Imrédy-párt főideológusát” háborús bűnösként letartóztatta (1945), rendőri felügyelet alatt állt (1945–1948). A budapesti népbíróság 3 évi börtönbüntetésre ítélte (1948), a szegedi Csillag-börtön foglya (1948–1951), súlyos betegen szabadult (1951. dec.).
Az összeomlás után a Debrecenben élő székelyek által megalakított Székely Nemzeti Tanács elnöke (1919. jan. 30.). Részt vett a Székely Hadosztály első alakulatainak megszervezésében, nagy hatású beszédeiben és írásaiban fegyveres ellenállásra buzdított: igyekezett felhívni arra a különös helyzetre a figyelmet, hogy a Székely Hadosztály a román királyi hadsereg és a Vörös Hadsereg közé ékelődött. A székely csapatok nem bolsevikok, még csak nem is szocialisták, céljuk csupán az, hogy mint szabad székelyek visszakerülhessenek Erdélybe. Sikerült Böhm Vilmos hadügyminisztert (későbbi hadügyi népbiztost) meggyőznie a keleti védelmi vonal megerősítéséről, ám a polgári kormány elszigeteltsége és a nemzetközi helyzet miatt a Székely Hadosztály nem kapott megfelelő hadianyag- és élőerő-utánpótlást. A Tanácsköztársaság megalakulása után megszakadtak a tárgyalások a székely csapatok képviselői és az új hatalom között.
Munkássága korszakokat és tudományterületeket fogott át: középkori és kora újkori magyar történelemmel, jog- és közigazgatás-történettel, heraldikával és genealógiával foglalkozott. Alapvető jelentőségű monográfiát írt az utolsó nemesi felkelésről, a székely nemzet történetéről, valamint II. Rákóczi Ferenc és Bethlen Gábor munkásságáról. Az 1920-as–1930-as években több jelentős szakmai vitát folytatott Szekfű Gyulával. Szekfű Bethlen Gábor című monográfiájára válaszolt Az átértékelt Bethlen (1929) c. műve (1929).
Irodalom
Debrecenben élt és tevékenykedett, Biharkeresztesen hunyt el, a debreceni Nagyerdei Temetőben temették el (szíve felett egy maréknyi rugonfalvi földdel). A front közeledtével Debrecenből Budapestre menekült, a főváros ostromát túlélte, de kéziratai többsége megsemmisült. A megmaradt műveit a Debreceni Egyetemi Könyvtár Kézirattára őrzi.