Rövid leírás
1809. november 30-án született id. Könyves Tóth Mihály és Tyukodi Mária fiaként.[1]
Tanulmányait a Debreceni Református Kollégiumban végezte, majd a német nyelv jobb elsajátításáért rövid időre Kassára ment.
Tanulmányai végeztével a Kollégium köztanítója lett. Fél évig tartó külföldi tanulmányútjából hazatérve, 1836 májusától káplán, november 12-től pedig lelkész lett Debrecenben. A szabadságharc kitörésekor lelkesítő beszédei hatására tömegesen álltak a debreceni fiatalok a honvédseregbe, majd a frontra induló csapatoknál vállalta a tábori lelkészséget is. A nép „aranyszájú pap”-ként[2] vagy „Kossuth papja”-ként[3] emlegette, aki a csaták hevében élete kockáztatásával bátorította a harcolókat, vigasztalta a sebesülteket, golyózáporban is temette az elesett hősöket. Ott volt az aradi táborozásban is. Hazafias beszédei miatt 1849. augusztus 7-én elfogták és éppen születése napján, november 30-án előbb kötél általi halálra ítélték, később azonban a büntetést húsz évi várfogságra módosították.
Fogságából 1856. április 6-án amnesztiával szabadult, de eltiltották úgy a lelkészi, mint a tanári állásától is. Ez okból kifolyólag előbb a Debreceni Kollégium főiskolájának és a debreceni egyházközségnek volt a számvevője, 1859 tavaszától pedig a püspöki iroda vezetőjeként dolgozott. 1863-ban karcagi lelkésszé és még abban az évben heves-nagykunsági esperessé választották, majd 1871 júliusában újra Debrecenbe hívták meg lelkésznek. Többször volt konventi tag és rövid ideig egyházkerületi tanácsbíró. 1886-ban ülték meg ötvenéves lelkészi jubileumát.
Alakját a Debrecen főterén található, Nagytemplom előtti Kossuth-szobor nyugati oldalán lévő szoborcsoport (halálraítéltek) tagjaként örökítették meg. Fekete márványból készült síremléke Debrecenben, a Nagyerdei Köztemető VI. liget AOKS 18. parcellánál található (ott is van eltemetve). A sírt a Nemzeti Sírkert részévé nyilvánították 2003-ban.[4]
Jeles szónok és erélyes egyházkormányzó volt, több prédikációja és halotti beszéde nyomtatásban is megjelent.