Rövid leírás
A debreceni Tisza István Tudományegyetem Élettani Intézetében Verzár Frigyes (1924–1925), a Gyermekgyógyászati Klinikán Szontagh Félix, ill. Bókay János gyakornoka (1925–1928), tanársegéde (1928–1931), osztályvezető tanársegéde (1931–1939), adjunktusa (1939). A debreceni Állami Gyermekmenhely igazgató főorvosa (1939–1944). A debreceni Tisza István Tudományegyetem, ill. a DOTE magántanára (1937–1946), a csecsemő- és gyermekgyógyászat ny. rk. (1946–1949), ny. r. tanára (1949–1952), egyetemi tanára (1952–1972) és a Klinika igazgatója (1949–1972). Az Általános Orvostudományi Kar dékánja (1956–1957), a DOTE rektora (1957–1959). A budapesti Központi Rendelőintézet újjászervezője és a gyermekrendelő vezető főorvosa (1945. jan.–máj.).
Tudományos pályafutásának kezdetén hematológiával, a csecsemő- és gyermekkori szénhidrát-anyagcsere vizsgálatával foglalkozott. Később érdeklődése a gyermekkori fertőző betegségek, elsősorban a scarlatina és a csecsemőkori atrophia diagnosztikai kérdései felé fordult. Nevéhez fűződik az atrophia patomechanizmusának, az adaptációs szindrómának, ill. a klímaterápiának a felfedezése. Vezetése alatt a debreceni menhelyklinika az ország legnagyobb ilyen vidéki intézménye lett, a gyermekklinikán elsők között vezette be a kondicionált koraszülött osztályt, a négyágyas csecsemőkórtermeket, az osztott várócsarnokokat és a kísérleti klímaosztályt.