Rövid leírás
A Debreceni Néplap munkatársa (1949–1950), közben Salgótarjánban lapszerkesztő, a Győr-Sopron Megyei Hírlap főszerkesztője (1950–1954), a Szabad Nép szerkesztőbizottságának tagja (1954–1956), ismét Debrecenben, több helyi lapnál (1957–1961) Eltávolították a politikai sajtóból; az Alföld c. irodalmi és művészeti folyóirat felelős szerkesztője (1962–1964. jan.), leváltása után Szegedre költözött, ahol a Tiszatáj rovatvezetőjeként és a Tiszatáj–Magvető szerkesztőjeként dolgozott (1964–1986).
Írói pályáját publicisztikákkal, riportokkal kezdte. 1956-tól elismert író, regényíró; a népi írók hagyományát folytatta elbeszéléseiben, regényeiben. Nemcsak szépírói, hanem szociográfiai, tényfeltáró módszerrel is dolgozott. Műveiben a történelmi és társadalmi változásokat írta meg drámai, publicisztikai-szociográfiai és humoros-szatirikus változatban. Debrecen 600 éves jubileumára írt esszéjében (Szellem és századok, 1961) az elsők között írt a „debreceniségről”, a város sajátos kulturális-szellemi atmoszférájáról. Fekete csónak (1968) c. műve a parasztregény műfajának egyik legjelentősebb darabja. Társadalmi témájú regényei (Ördögdomb, 1960; Nyitott tenyér, 1963) és szociográfiái (Tanyavilág – bomló világ, 1964) különböző szempontból és eszközökkel értékelik ugyanazon jelenségeket. Kezdeményezte a Magyarország felfedezése c. könyvsorozat felélesztését és újjászervezését, ebben jelent meg Égő arany (1970) c., az olajkutatásról, olajtermelésről szóló riportkönyve.
(A kép forrása: A Magvető kiadó által megjelentetett Mocsár Gábor: Minden időben című kiadvány (1989), a kép helye a kiadványban: első borítón, szerző: Csigó László)