Nemzeti Sírhelyek


Péczely József, péczeli; ifj. (Péczeli József)

Rövid leírás

Péczely József, péczeli; ifj. (Péczeli József)

A Debreceni Református Kollégium tanáraként jelentős szerepet játszott az iskola és Debrecen szellemi életében egyaránt. Támogatta a diákok önképzését, a négykötetes Lant című kiadványban közreadta a kollégium tanulóinak verseit (1832–1835). A Magyar Tudós Társaságnál 1841. április 13-án kelt levelében 5000 forintos alapítványt tett szépirodalmi és történeti művek, pályamunkák díjazására (Péczely-díj).

1841-ben közreadott oktatási tervezetében támogatta a magyar nyelvű tanítás és a négyéves iskolakötelezettség általános bevezetését, javaslatokat tett a négyosztályos elemi iskolai és hatosztályos gimnáziumi oktatásból álló iskolarendszer beindítására, hitet tett az iskolai testnevelés fontossága mellett. Korszerű javaslatait nem fogadták el. Az 1842. június 6-án kelt alapítólevelében 500 pengőforintot adott a pozsonyi evangélikus líceumnak, hogy ennek az összegnek a kamatait a nemzeti irodalom ébresztését, gyarapodását célzó versenyzésre fordítsák.

Történetírói szemléletét alapvetően rendi felfogás jellemezte, de történeti munkáiban a felvilágosodás liberális és a reformkor haladó eszmei vonásai is megjelentek. Latin nyelvű világtörténelmi összefoglalását, amelyben Amerika felfedezésétől a francia forradalomig taglalta a történeti eseményeket, 1830-ban fejezte be. 1837-ben jelent meg Magyarország és a magyarok elmúlt évszázadait áttekintő történeti műve.

Mindemellett maga is verselt latin, illetve magyar nyelven. Részben klasszikus, részben a romantika szellemiségében fogant költeményeinek nagy része Epigrammák s' apróságok (1832) című könyvében maradt fenn.[2] Népszerű halottibeszéd-író volt, ő búcsúztatta Debrecen több notabilitását, például Benedek Mihály református püspököt, Simonffy Sámuel városi főbírót, Budai Ézsaiás történészt, klasszika-filológust. További fennmaradt írásaiban irodalomkritikai és esztétikai kérdésekkel is foglalkozott, de 1838. augusztus 30-ai akadémiai székfoglalójában például a nemzetgazdaság és a kulturális állapotok közötti kapcsolódási pontokat elemezte. Állandó levelezésben állt Kazinczy Ferenccel és Toldy Ferenccel, s kiadta apja, a nagy hírű komáromi református prédikátor, Péczeli József erkölcsi prédikációit (1831–1833).