Rövid leírás
A Pázmány Péter Tudományegyetem Kísérleti Fizikai Intézetében Tangl Károly gyakornoka (1931-1932), a szegedi Ferenc József Tudományegyetemen Szent-Györgyi Albert asszisztense (1932-1933). A debreceni Tisza István Tudományegyetem Orvostudományi Kara, ill. a DOTE Fizikai Intézete tanársegéde (1935-1941) és magántanára (1939-1941), ny. rk. (1941-1947), ny. r. tanára (1947-1951) és az Intézet igazgatója (1941-1951). A szegedi Eötvös Collegium tanára is (1940-1951). A debreceni KLTE TTK Kísérleti Fizikai Intézete intézetigazgató és tanszékvezető egyetemi tanára (1951-1975), egyúttal az MTA debreceni Atommagkutató Intézete (ATOMKI) igazgatója (1954-1975), nyugdíjas tudományos tanácsadója (1975-től).
A magyarországi kísérleti atommagfizikai kutatások úttörője, az alacsony energiájú magfizika nemzetközileg is kiemelkedő eredményeket elért hazai tudósa. Tudományos pályafutása elején elsősorban az elektrolitok és az ultrahang kémiai hatásvizsgálatával, ill. orvosbiológiai kutatásokkal foglalkozott. A magyarországi orvosi gyakorlatban és az orvosi kutatásban az izotópok alkalmazásának kezdeményezője. Alapvetően új eredményeket ért el az uránium és más kationok bedúsulási folyamatainak vizsgálata terén, Földvári Aladárral közös kutatásainak döntő szerepe volt a magyarországi uránlelőhelyek felfedezésében.