Rövid leírás
Olasz származású apja, aki a magyar szabadságharcban vitézül küzdött, később mint Heves vármegye főpénztárnoka Egerbe tette át lakását; itt végezte fia a középiskolát mint Foglárintézeti növendék és 1859-ben a papnevelő intézetbe lépett. A bölcseleti osztályok elvégzése után Bartakovics érsek 1862-ben a pesti központi papnevelőbe küldte, ahol teológiát tanult, innét négy év múlva a bécsi Szent Ágostonról nevezett magasabb papképző intézetbe ment.
1868-ban miséspappá szentelték. 1869-ben teológiai doktor lett, majd hitoktató volt Nyíregyházán, 1870-80-ban az egri érseki líceumban az egyháztörténelem és egyházjog tanára. 1873-ban főpásztora egyszersmind házasságvédővé, 1875-ben papnevelő-intézeti aligazgatóvá és zsinati vizsgálóvá nevezte ki.
1879-ben a király udvari kápláni címet adományozott neki, míg a budapesti egyetem hittani kara a bekebelezett doktorok sorába iktatta. 1880-tól a budapesti egyetemen az egyháztörténelmet adta elő; 1884-85-ben és 1885-1889-ben dékáni tisztet viselt. 1900. június 8-án egyetemi rektorrá választották. 1903 decemberében kinevezték egri kanonoknak. Tagja volt a vatikáni magyar okirattár szerkesztő-bizottságának, a Szent István Társulat tudományos és irodalmi osztályában pedig mint szakosztályi másodelőadó működött.