Rövid leírás
Polgári családban született. Középiskoláit a fővárosi piarista gimnáziumban végezte. 1859-ben esztergomi érseki papnövendék lett, és a teológiai tanszakra a bécsi Pázmány Intézetbe küldték. 1863. július 27-n pappá szentelték és Szomorra küldték káplánnak. Egy évvel később Kürtre, 1868. novemberben Budára a Tabánba, 1869. májusban a Vízivárosba helyezték. 1870 végétől Pest belvárosi plébániájában volt hitszónok, káplán és hittantanár. 1882-ben a budai Mátyás-templom plébánosává választották, a következő évben herpályi címzetes préposttá nevezték ki. 1890-ben budapesti esperes, 1892-ben budapesti érseki helynök, 1896-ban címzetes (választott) pristinai püspök, 1891-ben az esztergomi főkáptalan kanonokja, 1901-ben prelátus, 1906-ban barsi, 1916-ban székesegyházi főesperes lett.
1871-78 között a budai Ének- és Zeneakadémia, 1876 és 1882 között a Nemzeti Zenede titkáraként működött. 1881-től a budapesti egyetemen az általános és egyházi zenetörténet magántanára. 1897-ben megalapította az Országos Magyar Cecília Egyesületet (OMCE), melynek haláláig elnöke volt. 1915-ben a Szent István Akadémia (SZIA) tagja lett.
A Magyar Tudományos Akadémia 1880. május 20-án levelező tagjának választotta. Államköltségen beutazta Németország nagy részét és Svájcot az egyházi zene tanulmányozása céljából. Részt vett az augsburgi, a kölni, az aacheni és a mainzi Cecília-nagygyűléseken.
Értekezései megjelentek a Szabad Egyház, a Magyar Korona, a Magyar Állam, az Egyházművészeti Lapok (1880–1887), a Religio (1882–1885), a Magyar Salon, a Pesti Hírlap és az István bácsi Naptára című lapokban, illetve folyóiratokban. 1890–1891-ben több polemikus cikket írt az „elkeresztelési” ügyben.