Rövid leírás
A gimnáziumot Esztergomban végezte. Honvédként harcolt a szabadságharcban, hadifogságba esett, hazatérése után papnövendék lett. Egy évet a pozsonyi Emericanumban, kettőt a nagyszombati főgimnáziumban bölcselet hallgatásával, négyet teológiai tanulmányokkal a Pázmány intézetben Bécsben töltött, ahova később, a történelmi tanszakra készülve, mint tanárjelölt még két évre visszakerült. 1857. október 20-án pappá szentelték, de még előtte a nagyszombati érseki gimnázium tanárává nevezték ki. 1871 végén megválasztották Esztergom lelkészének. A pápa 1874. július 3-án tiszteletbeli titkos káplánjává, utóbb apostoli főjegyzőjévé, Simor bíbornok-érsek pedig az esztergomi kerület esperesévé és tanfelügyelőjévé nevezte ki. 1875–1881 között Esztergom követe volt az országgyűlésen. 1880-ban pozsonyi kanonok, 1886-ban Szent Imréről elnevezett címzetes apát, 1893-ban esztergomi kanonok és honti főesperes lett.
A Magyar Tudományos Akadémia 1872. május 24-én levelező tagjának, 1892. május 5-én rendes tagjának választotta. A Magyar Történelmi Társulatnak, a heraldikai és genealógiai társulatnak igazgató-választmányi, a Szent István Társaságban a tudományi és irodalmi osztály tagja.
Történetíróként különösen a magyar Anjou-korral, de a külföld történetével és annak nevezetesebb alakjaival, alkotásaikkal is foglalkozott. Számtalan cikkben, többek között a Századok, a Katolikus Szemle, az Egyházi Közlöny, a Pesti Napló, a Reform, a Szabad Egyház, az Ellenőr és más lapokban közölt kor-, élet- és jellemrajzokat.