Nemzeti Sírhely

Fránek Gábor 1863. december 13-án született a morvaországi Troubekben. Tanulmányait a kremsieri főgimnáziumban kezdte, majd a prágai konzervatóriumban szerzett egyházi dirigensi oklevelet. Zeneszerzést Bécsben tanult, Berlinben pedig megszerezte a porosz királyi katona-karmesteri, valamint a hangverseny- és operadirigensi diplomát. Pályafutása korai szakaszában a veszprémi székesegyház orgonistája volt. 

1894-ben érkezett Győrbe a székesegyház karnagyának, Kerlinger Nándor utódjaként, ahol hamarosan megtanulta a magyar nyelvet és tanulmányozni kezdte a magyar zenét is. A székesegyház zenei életében azonnal jelentős reformokat vezetett be, többek között ő honosította meg Győrben a templomi egyházi hangversenyeket. 

Sokoldalú tevékenysége a polgári zenei életre is kiterjedt. 1894-ben a Győri Ének- és Zeneegylet (GYÉZE) zeneiskolájának igazgatója lett, és még abban az évben létrehozta az egyleten belül a filharmóniai osztályt, amely a mai Győri Filharmonikus Zenekar alapjait jelentette. 1896-ban megnyitotta saját zeneiskoláját is, ahol magas színvonalú konzervatóriumi előkészítő képzés folyt.

Pályáját végigkísérte a GYÉZE vezetésével való szakmai rivalizálás, amelynek alapja a Fránek által képviselt klasszikus „németes” zenei irányzat és a magyar nemzeti zene ápolását sürgetők ellentéte volt. E küzdelem eredményeként 1905-ben véglegesen önállósította a Győri Filharmóniai Társulatot. Az ellentétek végül feloldódtak: 1919-ben az egyesített ének- és zeneegylet karnagyává választották, 1921-ben pedig a GYÉZE tiszteletbeli tagja lett. Fránek Gábor 1930-ig töltötte be a székesegyházi karnagyi posztot, elévülhetetlen érdemeket szerezve a város zenei kultúrájának minden területén.