Rövid leírás
A középiskolákat Veszprémben, Sopronban és Győrben végezte. Mint győrmegyei növendékpapot a teológiai tanulmányokra püspöke a Budapesti Tudományegyetemre küldte. Ugyanott hallgatta a neveléstudományi előadásokat is. Egyetemistaként előszeretettel tanulta a keleti nyelveket, különösen az arab és török nyelvet. 1885. július 6-án áldozópappá szentelték föl Győrben és másfél évig segédlelkész volt Gyömrőn, azután pedig a győri kisebb seminariumban tanulmányi felügyelő lett. 1888-ban a Budapesti Tudományegyetemen teológiai doktori oklevelet nyert. 1889-ben lett a győri királyi katholikus tanítóképző tanára s 1891 óta ugyanannak igazgatója. A keleti nyelvek elsajátításának érdekében két ízben nagyobb utazást tett a Balkán-félszigeten és Kis-Ázsiában, különösen több időt töltött Konstantinápolyban, ahol 1911-ben elhunyt.
Cikkei a M. Nyelvőrben (1884-85. Tájszók és szólásmódok): a Kath. Hetilapban (1885. Boistwain, tört. elb. francziából); a M. Sionban (1887. Az összehasonlító vallástudomány jelen állása és eddig elért eredményei); a Győri Hirlapban (1890. Magyar történelem a török íróknál, számos útleírás, franczia s török fordítások sat.); a Kath. Szemlében (1890. Darboy érsek végnapjai, Janus Pannonius élete s művei, 1894. A mohácsi mező, Nigjar Khanum, imádság ford. 1895. Szinaszi effendi Divanjából és meséiből ford.) a Hadtörténelmi Közleményekben (I. Rákóczi György 1636. háborúja. Naima török író művéből fordítva); a Hittudományi folyóiratban (1890. A házasság gyökeres érvényesítésének jogalapja, A titokfegyelem az ősegyházban sat.); a győrvidéki tanítóegylet Értesítőjében (A keletről és a kelet iskoláiról c. felolvasása); írt még a Borromaeusba (egyházi beszédek) és a Pallas Nagy Lexikonának is munkatársa.