Rövid leírás
Lissák Kálmán János (1875–1946) tanár, iskolaigazgató és Kozák Aranka Ilona (1887–1961) fiaként született. Orvosi tanulmányait a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen végezte el 1933-ban, ahol már 1931 és 1933 között az egyetem kórtani intézetében volt externista, illetve díjtalan gyakornok Preisz Hugó mellett. 1933-ban a debreceni Tisza István Tudományegyetem élettani és általános kórtani intézetébe nevezték ki tanársegédnek, ahol 1939 után fizetéstelen tanársegédként, majd első tanársegédként oktatott Went István irányítása alatt. Ezzel párhuzamosan ösztöndíjasként 1935-ben a későbbi Nobel-díjas Otto Loewi grazi farmakológiai, majd 1936–1937-ben Wilhelm Trendelenburg berlini élettani intézetében folytatott kutatómunkát. 1937-ben az élettani és kórtani kísérleti módszerek tárgykör magántanárává habilitált a debreceni egyetemen, majd két évet (1937–1939) Walter B. Cannon harvardi élettani intézetében töltött a Rockefeller Alapítvány és a Harvard Medical School ösztöndíjával. Hazatérését követően folytatta az oktatómunkát Debrecenben, 1941 után címzetes nyilvános rendkívüli tanárként.
1943-ban Debrecenből Pécsre került, ahol az Erzsébet Tudományegyetem élettani tanszékének nyilvános rendkívüli tanáraként, egyúttal az élettani intézet igazgatójaként kezdte el az oktató- és klinikai munkát. 1946-tól már nyilvános rendes tanári címmel, 1951 után tanszékvezető egyetemi tanárként oktatott a pécsi egyetemen egészen 1978-as nyugdíjazásáig. Tanszéki és intézeti munkája mellett 1946–1947-ben és 1950–1951-ben az orvostudományi kar dékáni tisztét is ellátta, 1947-től 1949-ig a tanintézet rektora, 1956–1957-ben pedig rektori jogú dékánja volt. 1969-ben a Pécsi Tudományeegyetem szervezeti keretein belül létrehozta az idegélettani akadémiai tanszéki kutatócsoportot, és 1978-ig irányította e tudományos műhely munkáját is.