Rövid leírás
Apja felpéczi Petz Lajos (1854–1932), Győr szabad királyi város tiszti főorvosa, felsőházi tagja, a Szentháromság kórház igazgató-főorvosa, anyja Beszedits Rozália (1857–1943) tanítónő volt. Petz Lajos Győr város tiszti főorvosa, közkórház igazgatója 1913. augusztus 20-án I. Ferenc József magyar királytól magyar nemességet és a "felpéczi" nemesi előnevet szerezte meg adományban. Az apai nagyszülei Petz Adolf (1818–1889), ügyvéd, királyi törvényszéki bíró, és a nemesi származású potyondi és csáfordi Pottyondy Amália (1822–1902) voltak. Az anyai nagyszülei Beszedits Ferenc, alapítványi uradalmi főtiszt és O'Egan Róza (1810–1886) voltak.[6] Az apai nagyanyai dédszülei potyondi és csáfordi Pottyondy István (1794–1849), királyi testőr, földbirtokos és szarvaskendi és óvári Sibrik Ágnes (1789–1824) voltak. Pottyondy Istvánné Sibrik Ágnes féltestvére szarvaskendi és óvári Sibrik Erzsébet (1768–1803) idősebb kehidai Deák Ferenc (1761–1808) zalai főszolgabírónak a felesége, illetve Deák Ferencnek, a haza bölcsének az édesanyja volt. Az egyik apai nagynénje Vargyasné Petz Vilma (1852–1938) állami leányiskolai igazgatónő, akinek a férje kapuvári Vargyas Endre (1842–1913), királyi tanácsos, királyi tanfelügyelő, újságíró.
A középiskolát a Győri Magyar Királyi Állami Főreáliskolában végezte, majd a Pázmány Péter Tudományegyetem orvosi karán folytatta tanulmányait, ahol 1911. november 4-én kapott orvosi diplomát, közben 1910-ben gyakornok Budapesten az I. sz. Kórbonctani intézetben, majd 1911. december 1-től 1913. szeptember 1-ig díjtalan, majd díjas gyakornok lett az I.sz. Belklinikán, ezután 1919 szeptemberéig díjtalan, majd díjas műtősnövendék volt az I.sz. Sebészeti Klinikán.
Közben az I. világháborúban 40 hónapot szolgált; 1917-től parancsnoka a K.u.K. Chirurgische KraftwagenAmbulanz No. 1. Stiftung Erzherzogin Maria Therese motorizált sebészcsoportnak. 1919. szeptember 1. és 1922. július 31. között tanársegéd volt a II. sz. Sebészeti Klinikán. Munkája során folyamatosan a kórház fejlesztésén és korszerűbbé tételén tevékenykedett. A második világháború során számos helyzetben nyilvánult meg emberi helytállása. Az ostrom napjait is a kórház falai között és a pincékben berendezett műtőben töltötte. 1950-ben politikai okokból leváltották igazgatói állásából, a Sebészeti Osztályt azonban haláláig vezette.
Győrben hunyt el, 1956. február 27-én.