Rövid leírás
Az első világháború után Érsekújvárban töltötte gyermekéveit. 1932-ben érettségizett a helyi gimnáziumban, ahol nagy hatással voltak rá tanárai Noszkay Ödön és Thain János. 1932-1935 között Brünnben hallgatott jogot, majd Jan Eisner munkatársa lett a Comenius Egyetemen mint történelem-magyar szakos tanárjelölt. Tanára volt Václav Chaloupecký is. Tanulmányait 1940-ben fejezte be a Budapesti Egyetemen. 1940-től Nagysurányban, 1945-től Érsekújvárott gimnáziumi tanár. Bölcsészdoktori oklevelét 1948-ban Szegeden szerezte meg. 1946-1961 között a Győri Múzeum munkatársa, majd igazgatója.
Súlyos tüdőbaja miatt rokkant lett, de élete végéig folytatta a tudományos munkát. Munkáinak megjelenését és a történettudományok kandidátusa cím megszerzését már nem érte meg. Ennek során sok ismerettel gazdagította a Dunántúl és a Kisalföld kora középkori régészetét, településtörténetét és néprajzát. A magyar-szlovák tudományos kapcsolatokban is tevékenyen részt vállalt.
Gyűjteményei az 1935-ben létrejött érsekújvári múzeumban voltak kiállítva, melyek nagy része a 2. világháború alatt, a várost ért bombatámadásokban megsemmisült. A városban a bécsi döntés után létrejött a Kis-Alföld-kutató Intézet, amely ásatásainak eredményeit kiadta.
Ásatott többek között az érsekújvári (Érsekújvár-Téglagyár, -Hármashatárhegy), ógyallai (Bajcs-Ragonya, Naszvad-Anyala), verebélyi járásban (Komját, Zsitvabesenyő) és Pozsonyvezekényen is. Ennek is köszönhető hogy a két világháború között, Pozsony után az érsekújvári múzeum régészeti tevékenysége volt az akkori Szlovákia területén a legeredményesebb.