Nemzeti Sírhelyek


Mentes Mihály

Rövid leírás

Mentes Mihály

Szülei Mentes József és Horváth Veronika. A Pannonhalmi Szent Benedek-rend Győri Főgimnáziumában tette le az érettségi vizsgát, majd 1914-ben végezte a teológiát Budapesten, ahol 1918-ban a doktorátust is megszerezte. 1914. július 14-én szentelték pappá. Előbb Győr-belvárosban volt káplán, majd 1918. december 1-től a győri püspöki nagyobb papnevelő tanulmányi felügyelője, 1920 szeptemberétől pedig ugyancsak Győrben, a hittudományi főiskolán az ókeresztény irodalom rendkívüli, majd 1924. szeptember 14-től a szentírástudomány rendes tanára volt. 1937-ben megválasztották a tanítóképzőintezi internátus igazgatójának. 1940-től győri kanonok, majd 1940 és 1946 között a szeminárium rektora, 1946-tól helyettes rektora és tanára, 1947-től székesegyházi főesperes, végül 1948-tól címzetes prépost.

Költészetét szülőföldje, a Fertő vidéke, papi hivatása, honfiúi gondja ihletette. Stílusa és formája egyszerű, de őszintesége és mesterkéletlensége meleg hangulatainak szuggesztív kifejezésére képesíti. Vallásos és hazafias költeményeket írt, melyek Magyar bánat; Fertő; Muzsikál az erdő c. kötetekben jelentek meg, több drámai művét műkedvelők adták elő. 1928. január 15. és 1929. szeptember 1. között a Dunántúli Hírlap főszerkesztője volt Győrött. 1920-ban csatlakozott a győri Kisfaludy Irodalmi Körhöz, melynek 1925 és 1928 között titkára, 1942-től pedig társelnöke volt. 1949-től a Szent István Akadémia III. osztályú tagja volt.