Nemzeti Sírhely

Kovács Ferenc, politikus és jogász 1823. május 11-én született Hódmezővásárhelyen. Alapfokú tanulmányait itt végezte, majd a Debreceni Református Kollégiumban 1839 és 1842 között jogot hallgatott. Az 1843–1844. évi reformkori pozsonyi országgyűlésen részt vett mint kirendelt jurátus Klauzál Gábor mellett, akivel baráti kapcsolatot alakított ki idővel. 

Ügyvédi vizsgáját sikeresen letette, ám inkább a hivatalnoki pálya felé orientálódott. 1845-ben Csongrád vármegye tiszteletbeli aljegyzője lett, de a konzervatívok 1946-os előre nyomulását követően visszavonult birtokára gazdálkodni. Az 1848–1849-es szabadságharc alatt Hódmezővásárhelyen volt szolgabíró. A forradalom leverését követően a passzív ellenállás jelszavával ismét birtokára vonult vissza a közélettől. Később, az 1861. évi országgyűlésen részt vett a Felirati Párt színeiben Hódmezővásárhely követeként. 1867-től alispán lett Csongrád vármegyében, majd ismét Hódmezővásárhely követeként részt vett az 1881–1884. évi országgyűlésen. 

Hivatali pozícióival jelentős közéli tevékenységet fejtett ki szülővárosában. Többek között neki köszönhették, hogy Hódmezővásárhely felé is kiépült a vasút. Az ő közbenjárására jött létre a Hódmezővásárhelyi Iparegylet 1867-ben, továbbá a Hódmezővásárhelyi Gazdászati, Ipar- és Kereskedelmi Bank 1870-ben. Sokat jótékonykodott a köz javára és egyházi célokra is. Jelentős összegeket fordított a városi Bethlen Gábor Református Főgimnáziumra, a békés–bánáti református egyházmegye özvegyek és árvák megsegítésére alapított pénzintézetre, valamint adományából jött létre a városi árvaház és szegénymenház 1893-ban.  Az Országos Protestáns Árvaház alapítótagjai között volt, és támogatta a Magyar Tudományos Akadémia történeti pályázatait is. Érdemei elismeréseként királyi tanácsosi címmel tüntették ki 1892-ben, 1895-ben pedig a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagjává választották. 

Tátrafüreden hunyt el 1895. augusztus 5-én, és a hódmezővásárhelyi Kincses temetőben helyezték örök nyugalomra. Élete során körülbelül 60 ezer forintot költött különféle adományokra, és mivel nem született gyermeke, ezért teljes vagyonát közművelődési és jótékony célokra adta végrendeletében. 

(A kép forrása: Wikipédia)