Nemzeti Sírhely

Szeremlei Sámuel református lelkész, történész 1837. szeptember 4-én született Gelejen. Mind anyai, mind apai ágon papi családból származott. Édesapja klasszikus műveltséggel bírt, franciául és németül is jól tudott. Gyermekeit maga nevelte, ám 1844-ben bekövetkezett hirtelen halála után Sámuel esetében erre már nem volt lehetősége. Férje elvesztése után édesanyja hét gyermekével Miskolcra költözött, ahol szegényes körülmények között nevelte őket.

Sámuel a miskolci gimnáziumban tanult, majd 1858-ban teológiát végzett Debrecenben. Ekkor böszörményi rektor lett. Káplánként működött 1861-től Makón, majd 1864-től Hódmezővásárhelyen. Három hónapos külföldi útja után 1867-től bihardiószegi, majd 1871-től hódmezővásárhelyi lekész lett. A szabadlelkű teológia híve volt, ennek következtében a magyarországi protestáns egylet alapítótagja volt. Aktívan részt vett választmányi tagként ennek munkájában. Szintén választmányi tag volt a Magyar Protestáns Irodalmi Társaságban. Főjegyzője és tanácsbírája volt a békésbánsági egyházmegyének 1879 és 1889 között. A budapesti zsinatnak is tagjául választották, majd 1896 és 1900 között rendes tagja lett az egyetemes konventnek. A Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja lett 1908-ban. Hódmezővásárhelyen hunyt el 1924. november 20-án.

Több helyen is közölt írásokat: Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, Debreceni Protestáns Lap, Szegedi Híradó, illetve a Hódmezővásárhely című helyilap is jelentette meg cikkeit. Szerkesztette és nagyrészt írta is a békésbánáti református egyházmegyei gyűlés jegyzőkönyveit 1880 és 1894 között. Ezek mellett jelentéseket írt a tiszántúli református gimnáziumok állapotáról 1890 és 1894 között. Történészi munkái közé sorolható többek között A honvédelmi bizottmány keletkezése és a forradalom kitörése, Magyarország krónikája az 1848-49. forradalom idejéről, és a Hód-Mező-Vásárhely története.