Rövid leírás
Teleki László költő, nyelvész, hétszemélynök, református főgondnok, könyvgyűjtő, egyik első kezdeményezője a magyar nyelv művelésére alakítandó társaságnak, az Akadémiának.
1764. szeptember 8-án született Szirákon, id. Teleki József ugocsai főispán és királyfalvi Róth Johanna gyermekeként. Középiskolai tanulmányait a marosvásárhelyi református kollégiumban végezte, amelynek családja nagy patronálója volt mindig. Nevelésében, tudományos képzésében komoly szerepet játszott a kor neves tudósa, Cornides Dániel. Felsőfokú tanulmányai után, melyeket Pesten és a híres göttingeni egyetemen folytatott, visszatért Erdélybe, ahol a kormányszéknél vállalt hivatalt. 1790-ben Máramaros országgyűlési követe lett. A családi tradíciót, illetve édesapja nyomdokait követve ő is aktív szerepet vállalt a református egyház közéletében, támogatásában: először mint a kolozsvári református kollégium gondnoka, 1802-től pedig a Dunamelléki Református Egyházkerület világi főgondnokaként. Egyházáért bátran kiállt az uralkodó előtt is, amikor pl. I. Ferenc 1806-ban több sérelmesnek mondható intézkedést hozott a protestáns felekezetek ellen.
Teleki László személyében egyházi szerepvállalása mellett a modern magyar pedagógiai irodalom egyik első szerzőjét, az anyanyelvi tudományosság fejlesztésének és az akadémiai eszme kezdeményezésének egyik úttörőjét is tisztelhetjük. Könyvgyűjtőként is követte édesapja példáját és ő alakította a családi könyvtárát az ország egyik legjelentősebb magánkönyvtárává, amelyet aztán halála után özvegye és gyermekei adományoztak a nemzetnek. Ennek jelentőségét az adja, hogy ez lett a Magyar Tudományos Akadémia könyvtárának alapgyűjteménye, amelyből aztán a mai tudományos nagykönyvtár kialakulhatott. Életében azonban nemcsak saját bibliotékájának gyarapítását tekintette szívügyének, hanem a református iskolák könyvtáraira is nagy figyelmet fordított, hiszen a nagykőrösi és a kecskeméti kollégiumok könyvtárának adományozta bibliotékája duplumait, másodpéldányait, a debreceni és pataki református főiskolák könyvtárainak pedig évente anyagi támogatást nyújtott.
Tudományos, irodalmi és mecénás működését közhivatalok ellátása mellett végezte, hiszen az említett országgyűlési követi megbízásán túl Teleki László 1803-tól a pesti királyi tábla ülnöke lett, majd 1811-ben Somogy vármegye főispáni helyettesévé is kinevezte az uralkodó. Hivatali pályáját Magyarország fő igazságszolgáltatási szervének, a Hétszemélyes Táblának egyik bírájaként (ld. hétszemélynökként) fejezte be.
Számos érdeme mellé sorolható gyermekeinek nevelése is. Írásban kifejtett oktatási elveit ugyanis a gyakorlatban fiai nevelésében valósította meg, mégpedig sikeresen, hiszen nagy részben ennek köszönhető, hogy mindegyik gyermeke – különösen ifj. Teleki József és ifj. Teleki László – fontos szereplője lett később a hazai közéletnek.
1821. március 24-én hunyt el Pesten, földi maradványait ezután Szirákon, a családi kriptában helyezték el.