Rövid leírás
Kelecsényi Fejérpataky László magyar történész, akadémikus, könyvtáros és levéltáros. Az Országos Széchenyi Könyvtár igazgatója, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója és a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Felvidéki nemesi család tagja volt, akik családfájukat egészen IV. Béláig vezették vissza.
A történeti segédtudományok egyik magyarországi megalapozója, aki megteremtette a magyar diplomatikát, mint önálló tudományágat. Jelentős eredményeket ért el a címertani kutatásokban, valamint elsőként alkalmazta a modern forráskritikai elveteket a magyar középkor történetének kutatásában.
Középiskolai tanulmányai a pesti piaristáknál végezte, ahol a legjobbak között tartották számon. A budapesti egyetemen történelmet hallgatott Horváth Árpádtól, akitől alapos oklevéltani képzésben részesült. Ebben az időszakban teljesítette önkéntes katonai szolgálatát is tartalékos tüzérhadnagyként szerelt le 1876-ban. Bölcsészdoktori oklevelét 1878-ban, történelem-latin szakos tanári diplomáját 1879-ben kapta meg.
1879 és 1895 között a budapesti egyetem magántanára, 1887 és 1895 között a Salamon Ferenc által igazgatott Történelmi Szeminárium vezető tanára volt. 1895-ben megörökölte Horvát Árpád katedráját, és az oklevél- és címertan nyilvános rendes tanára lett.
1882-től 1893-ig ellátta a Magyar Nemzeti Múzeum levéltárosi teendőit. 1893-ban a múzeum könyvosztálya, az Országos Széchényi Könyvtár igazgató őrévé, 1901-ben igazgatójává nevezték ki. Ezt a pozíciót 1915-ben hagyta ott a múzeum vezetéséért: 1920-ig igazgatóként, majd haláláig főigazgatóként állt az intézmény élén.
1884-ben az MTA levelező, 1893-ban rendes tagjává választották. 1889-től 1914-ig a Történettudományi Bizottság előadója volt. 1914-től ellátta a II. Osztály titkári teendőit. 1916-ban a Szent István Akadémia tagja lett. 1883 és 1898 között a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság titkáraként, 1898 és 1910 között másodelnökeként, majd haláláig elnökeként működött. 1885-től az Országos Régészeti és Embertani Társulat választmányi tagja, 1910-től a Magyar Történelmi Társulat másodalelnöke volt.
Első diplomatikai dolgozata a pannonhalmi alapító oklevél hitelességének kérdésével foglalkozott. Fejérpataky megállapítása szerint a szöveg valóban 1011-ben keletkezett. Tudományos kutatásai mellett jelentős forráskiadói tevékenységet is folytatott, amelynek elméleti alapjait a Magyar Történelmi Társulat 1885-ös kongresszusán ismertette.
E mellett címertannal, kronológiával és pecséttannal is foglalkozott. Tanulmányai többek között a Századok, A Ludovica Academia Közlönye, a Történelmi Tár, az Ország-Világ, a Magyar Könyvszemle, az Archaeologiai Értesítő, az Akadémiai Értesítő és a történeti segédtudományok közlönye, a Turul jelentette meg.
„Hogy az új igazságok idő folytán gyakran elavulnak s újabb kutatások azok igazságát megdöntik, minden higgadtan gondolkozó a haladásnak, az örvendetes fejlődésnek fogja tulajdonítani, melyet az illető tudomány felmutat. Vajha a magyar oklevéltan terén is egyre több ily elavult dolgot mutatna föl a kutató irány!” Fejérpataky, 1886
A Magyar Nemzeti Múzeum élén a világháborús viszonyok között a gyűjtemények épségének megőrzése volt a legfontosabb feladata. Budapest román megszállása idején a termek bezárásával, majd Harry Hill Bandholtz tábornok segítségével megakadályozta az erdélyi eredetű tárgyak elszállítását. Az intézményben folyó tudományos munka színvonala az anyagi nehézségek ellenére nőtt igazgatósága alatt, a néprajzi gyűjtemény méltó elhelyezését ugyanakkor nem sikerült megoldania.
1997 óta az ő nevét viseli az iváncsai általános iskola. 2004-ben emlékszobát és alapítványt hoztak létre tiszteletére a településen. Felújított sírját 2008 augusztusában avatták fel és Spányi Antal megyés püspök áldotta meg. A síremléket a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság 2008-ban a Nemzeti Sírkert részévé nyilvánította.