Rövid leírás
1924–1949 között a Székesfővárosi Énekkart vezette, 1934–től pedig a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán tanított. Harmat Artúr munkatársaként működött nemcsak a Főiskola egyházkarnagyi és ének-zenetanári tanszakán, hanem a Székesfőváros tanfelügyelőségén is. Együtt dolgozták át Kacsóh Pongrác elemi iskolai énektankönyveit és az elemi iskolai énektanítás pedagógiája c. módszertani munkáját. A polgári- és középiskolák részére Harmat Arturral írt új Énekiskolában fölhasználták a magyar népdalkincset.
A Harmat Artúr és Karvaly Viktor által közösen szerkesztett énekeskönyvek közül húsz kiadvány a mai napig fellelhető. Az énekkar életében Sztojanovits Jenő, majd Kacsoh Pongrác után harmadikként, 1922-től 1948-ig vette át, és vitte sikerre a ma Magyar Örökség Díjjal kitüntetett Fővárosi Énekkart.
Vezetése huszonkét éve alatt következetesen dolgozott a kórus sokszínűségének kidolgozásán. Ennek köszönhetően a cappella darabok mellett oratórikus művek bemutatására is sor kerülhetett, mely lehetővé tette, hogy a kórus komoly szerepet tölthessen be a főváros zenei életében is. Az elsőként bemutatott Kodály művek megalapozták Kodály Zoltán és Karvaly Viktor barátságát, melynek szép jeleként Kodály többször fellépett a kórussal vendégkarnagyként. A kórus széles repertoárjának és minőségi munkájának köszönhetően nagynevű énekesek és dirigensek fogadták el a felkérést közös fellépésekre.
A második világháború után elvi okokból aktívan már nem vett részt a zenei életben, 1948-ban teljesen visszavonult. A kórussal szellemi kapcsolatát megtartva 1962-ben elkészített egy tanulmányt: Kodály Zoltán és Fővárosi Énekkar 1924-1948 címmel.