Rövid leírás
1903-ban lépett be a piarista rendbe, pappá szentelésére 1910-ben került sor. Egyidejűleg tanulmányokat folytatott a Budapesti Tudományegyetemen, ahol 1910-ben történelem–földrajz szakos tanári, illetve bölcsészdoktori oklevelet szerzett. 1910-től 1916-ig a szegedi főgimnáziumban tanított, 1916-tól 1943-ig pedig a budapesti Piarista Gimnázium tanára, 1935 és 1941 között igazgatója volt.
Ezzel párhuzamosan felsőoktatási intézményekben is tanított. 1924-ben a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen magántanári képesítést szerzett az újkori történelem tárgyköréből. 1936-ban a legújabb kori egyetemes történelem címzetes nyilvános rendkívüli tanárává nevezték ki, 1941–1942-ben pedig megbízott előadóként középkori egyetemes történeti stúdiumokat is tartott.
1943-ban elhagyta Budapestet, és 1948-ig a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem egyetemes történeti tanszékének nyilvános rendes tanára volt. 1948-ban visszatért Budapestre, és 1950-ig nyilvános rendes tanári címmel folytatta az oktatómunkát a Pázmány Péter Tudományegyetemen, ugyanakkor a magyarországi piarista rendtartomány főnöke is volt. 1950 után a Kalazantinumban oktatott.