Rövid leírás
A szabadságharc egyik kevéssé ismert vezetője, aki honvéd huszártisztként állt át a forradalom oldalára. Berzsenyi százada (a Gosztonyi-századdal, ill. a Sándor-huszárezred Grazból hazaszökött közvitézeivel, valamint az Ernő-gyalogezred századával) alkotta azoknak a népfelkelés által támogatott nemzetőrcsapatoknak a magvát, amelyek sikeresen vették fel a harcot Jellasics seregével. Később részt vett a tavaszi hadjárat sikereiben, de betegségére hivatkozva visszautasította Görgei Artur hadtestparancsnoki kinevezését. A szabadságharc bukása után valószínűleg ezért nem lett 14. aradi vértanú.
Az olmützi várbörtönben viszont a magyar forradalom és szabadságharc legnagyobb méretű és forrásértékű galériáját alkotta meg. Összesen 132 fogolytársát (és saját magát) örökítette meg különböző méretű és különböző technikával készült képein; az ismert másolatok száma több száz. A kezdetleges rajztudással készült, dilettáns arcképek voltaképpeni becsét nem azok esztétikai értéke, hanem az arcképcsarnok keletkezésének körülményei, a képegyüttes tematikai egysége, mindenekelőtt azonban a képek hátoldalán olvasható jegyzetek adják. Berzsenyi csupán szignóval és dátummal látta el képeit, majd felkérte modelljeit, hogy a hátlapra vezessék rá véleményüket az ábrázolás hitelességéről, s röviden foglalják össze életpályájukat, különös tekintettel az 1848–1849-es tevékenységükre, elítéltetésük okaira. A nemegyszer személyes hangvételű autográf életrajzokból a forradalom és önvédelmi háború társadalmi bázisának, politikai és katonai vezetésének kontúrjai bontakoznak ki, lényeges adatokkal egészülnek ki ismereteink, több személy esetében pedig kizárólagos forrás birtokába jutunk a képek felhasználásával.
(A kép forrása: amipilvaxunk.eu)