Rövid leírás
Belépett a jezsuita rendbe (1757. okt. 18.), a két próbaévet Bécsben töltötte (1757–1759), Leobenben ógörögül tanult (1759–1761), Kassán, a rend főiskoláján bölcseletet, természettudományokat és matematikát hallgatott (1763–1764). A nagyszombati egyetemen teológiát és bölcselet hallgatott (1768–1772), pappá szentelték (1772).
A esztergomi elemi iskola tanára (1761–1763), a rend pozsonyi gimnáziumában, a magyar nyelv; győri gimnáziumában, a költészet és az ékesszólás tanára (1763–1768). Pappá szentelése után a székesfehérvári gimnázium r. tanára (1771–1773), a rend feloszlatása után Győrött telepedett le (1773), ahol hitszónokként (1773–1774) és a győri kir. kerületi akadémián tevékenykedett (1774–1802), egyúttal az akadémiai templom igazgatója is. A Benedek-rend újjáalakulása után állása megszűnt, évekig állás nélkül volt. Súlyos helyzetéből a csornai premontrei rend prépostja mentette meg: megbízta növendékeinek a tanári pályára való felkészítésével (Türjén, 1806–1807-ben). Türjéből Zalaapátiba, majd Keszthelyre költözött (1807–1809), végül Festetics György megbízta a keszthelyi Georgikon bölcseleti tanulmányi felügyeletével (1809–1812).
A klasszikus mértékű magyar verselés megteremtője, Révai Miklóssal és Baróti Szabó Dáviddal az ún. klasszikus triász tagja. Közülük Rájnis József indította a prozódiai vitát (A magyar Helikonra vezérlő kalauz, 1781), amely egyik előkészítője lett a magyar nyelvújításnak. Álláspontja szerint az időmértékes verselésben a szótagok értékét nem a kiejtésnek, hanem az irodalmi gyakorlatnak kell eldöntenie. Klasszikus mértékű versei már 1773-ban készen voltak, de kilenc évig még várt a kiadásra. Hazafias eszméi hagyományosak: az alkotmány tiszteletét, a nemesség és az egyház jogait, az ősi szokások és a nyelv védelmét hirdeti. Kíméletlen, indulatos és félelmetes vitázó volt, ezért is kapta később a „haragvó poéta” jelzőt. Időrendben ő írt először rendszeresen deákos versformában. Műfordítóként klasszikus római költőket tolmácsolt. Keszthelyen fordította le Vergilius Georgikonját (Magyar Virgilius, Második Darab, Máró Virgilius Publiusnak Georgikonja, megjelent halála után, Pesten, 1814-ben). Irodalmi munkásságán kívül matematikával is foglalkozott.