Rövid leírás
A budapesti tudományegyetem Állattani Intézetének tanársegéde (1886–1889); magántanára és egyidejűleg helyettes tanára (1889–1890). Az Magyar Nemzeti Múzeum (MNM) Állattárának segédőreként az állattani laboratórium vezetője (1889–1894), lemondott múzeumi állásáról (1894), Budapesten zoológiai preparáló- és tanszerkészítő intézetet alapított (1894). Az újjászervezett budapesti Állat- és Növénykert igazgatója (1911–1926), nyugdíjazták (1926), majd haláláig Keszthelyen élt (1932–1942). A Tanácsköztársaság idején az MNM Néprajzi Osztályának igazgatója (1919). A Temesrékási választókerület országgyűlési képviselője (1901–1906). A Magyar Rovartani Társaság alapító tagja (1910-től). A Rovartani Lapok (1886), a Természet c. folyóirat szerkesztője (Lakatos Károllyal, 1898–1904).
Pókok, elsősorban kaszáspókok származás-, alak-, szövet- és bonctanával foglalkozott. Herman Ottót elkísérte norvégiai madártani tanulmányútjára (1888), gyűjtőexpedíciót vezetett Kis-Ázsiába (1906), majd argentin múzeumok meghívására a helyi Kordillerákban gyűjtött (1907). Neuschloss Kornéllal megtervezte az új budapesti Állat- és Növénykertet, amely építő és berendező munkálatainak irányítója is volt (1910–1911), később megbízták egy új magyar természettudományi múzeum megtervezésével is. A Vérmezőre álmodott nagyszabású szecessziós épület anyagi források hiánya miatt nem valósult meg. Nyugdíjba vonulása után Keszthelyen fejtett ki városépítő tevékenységet.
Irodalom
Különös kép tárult azok elé , akik 1914-ben, egy derűs szeptemberi napon siettek ki a keszthelyi pályaudvarra. A peronon hatalmas tömeg gyűlt össze és mindannyian egy elefántnak intettek búcsút. Történt ugyanis, hogy Nellyt, a reumás négylá bút, Lendl Adolf, az 1912 májusában megnyitott és újjáépített Állatkert első igazgatója gyógyulás reményében Hévízre küldte. A helyiek annyira megkedvelték a napi kétszer is iszapfürdőző állatot, hogy búcsúzásképpen még virágcsokorral is megkínálták. Az eredetileg 1866-ban megnyitott Állatkertet alapjaiban újraformáló Lendl munkássága alatt szemtanúi lehettünk volna olyan felemelő pillanatoknak is, ahogy egy elefánt, jelesül Béni, közreműködik a legendás víziló, Jónás új lakóhelyére költöztetésében. Ilyen megható mozzanat lehetett az is, ahogy Jella, a négyéves nőstény orángután kétkedéssel vegyes érdeklődéssel fogadja az igazgató ajándékát, Pétert, a kétéves hímet. Az ilyen és ehhez hasonló, szívet melengető jelentek mellett persze nagyléptékű fejlesztések is történtek a korábban Kis-Ázsiában és Dél-Amerikában is természettudományi gyűjtés folytató zoológusnak köszönhetően. Ajánlására a világon elsőként nem földrajzi, hanem rendszertani alapon csoportosították az állatokat, amelyeket ezentúl nem rácsok mögött, hanem természetes élőhelyükön lehetett megfigyelni. Árkok mögül. Egy mai látogató is eligazodna a 20. század tízes éveinek Állatkertjében sétálva. A jelenlegi struktúra alapjait akkor rakták le. Az arborétum jelleg is Lendlt dicséri, ahogy az is, hogy a magyar tenger, az Adria élővilágával megismerkedhettek az érdeklődők az Aquariumban. Megépült a Falusi Gazdaság, magyar fajtákat bemutatva. Felhúzták a Nagysziklát, a Pálmaházat. Tömegek indultak meg az állatóvoda felé, hogy aztán a „mozgófényképeknél” (Barlang mozi) vagy a Zenepavilonban csillapítsák kulturális éhségüket. Kezükben esetleg egy könyvet is lóbálhattak, amelyet a ceyloni törpeszamarak által húzott mozgó könyvtárról emeltek le. A 70 évvel ezelőtt elhunyt Lendl Adolf emlékét több minden őrzi az Állatkertben. Mellszobrán kívül például egy 2012-ben született jávai langur is róla kapta a nevét. Dolfinak becézik, mint ahogy a kortársak Lendlt is szólították.
Élő Emlékezet
a képek forrása: mek.oszk.hu