Rövid leírás
1945-ben szerzett magyar-olasz szakos diplomát a Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészkarán, Eötvös-kollégistaként. 1947-ben lett bölcsészdoktor. 1950 és 1955 között részt vett az MTA Irodalomtudományi Intézetének létrehozásában, amelynek 1956-től igazgatóhelyettese, majd 1984-től igazgatója volt. Kutatóként fő szakterülete a magyar reneszánsz és barokk irodalom volt. Jelentős művének számít Zrínyi Miklósról írt monográfiája, amelyért 1955-ben Kossuth-díjat kapott. A Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság alapítója volt. 1967-68-ban a párizsi Sorbonne egyetemen, 1975 és 1978 között pedig a római La Sapienza egyetemen vendégprofesszorként a magyar irodalom történetét tanította. Főszerkesztője és szerzője volt a magyar irodalomtörténet kézikönyvének. A jelenleg ELKH Irodalomtudományi Intézet 2002-ben irodalomtörténeti díjat nevezett el róla. 2017-től az Eötvös könyvtár díszterme az ő nevét viseli. 2023-ban az Irodalomtudományi Intézet Klaniczay 100 emlékév rendezvénysorozatot rendez születésének 100. évfordulója alkalmából.