Rövid leírás
Egyházi pályára lépve 1927-ben Győrött pappá szentelték, 1929-ben a Pázmány Péter Tudományegyetemen teológiai doktorátust szerzett. Első lelkipásztori állomása Magyaróvár volt, majd Sopronba került tanulmányi felügyelőnek a Szent Imre Kollégiumba. 1931-ben püspöke Győrbe hívta prefektusnak a kisszemináriumba és egyben szerkesztője lett a Dunántúli Hírlapnak. Világi munkatársaival együtt újjászervezte a „Győri és Győrvidéki Keresztény Szociális Egyesület"-et. 1935-ben az Actio Catholica első országos titkára lett, újságírói tevékenységet folytatott, népszerűsítő füzetekben a pápák szociális enciklikáit ismertette és elemezte. 1939-ben keresztényszociális programmal, a Magyar Élet Pártja listáján, Győr városában országgyűlési képviselővé választották. XII. Pius pápa érdemei elismeréséül 1941-ben pápai kamarássá nevezte ki. Időközben a budai Szent Imre Kollégium prefektusa lett. 1944 márciusában a Képviselőházban tiltakozott a német megszállás, november 2-án pedig a deportálások ellen.
1945-ben tagja lett a Budapesti Nemzeti Bizottságnak, de politikai tevékenységét kilátástalannak ítélve az emigrálás mellett döntött. Magyarországot 1947 nyarán hagyta el. Ausztriai tartózkodás után 1949-ben az Egyesült Államokba költözött. Bekapcsolódva az emigrációs politikába, 1950-ben tagja lett a Magyar Nemzeti Bizottmánynak, amelynek Végrehajtó Bizottságában a menekültek ügyeivel és kivándorlási problémáival foglalkozott. 1951-ben megalapította a Magyar Keresztény Népmozgalmat, amelynek elnökeként összefogta a Nyugatra került magyar kereszténypárti politikusokat. 1950-1957-ig elnöke volt a New Yorkban alakult Közép-európai Keresztény Demokrata Uniónak.
1956-ban visszatért Európába. Rövid ideig Párizsban élt, majd Németországban telepedett le. A New Yorki-i Magyar Bizottság munkájában már nem vett részt. 1957 és 1965 között Münchenben, a Paulinum nevű diákotthon igazgatója volt, utána pedig haláláig a bajor főváros mellett fekvő Oberhachingban, a Szent Ritáról elnevezett és a Karitász által fenntartott egyházmegyei öregek otthona lelkészeként működött. 1970-ben megválasztották az Európai Szabad Magyar Kongresszus elnökének.
Müncheni évei alatt magyar és német nyelven több könyvet publikált, köztük Mindszenty bíboros és Apor püspök életrajzát. Hosszú és súlyos betegség után halt meg.
Hamvainak hazahozatalát ekkor nem engedélyezték. 1992. november 4-én végrendelete szerint térhetett meg végleges nyugvóhelyére: szülőfalujába, Agyagosszergénybe.
Főbb művei:
- Alexovics Vazul, a legnagyobb pálos szónok 1742-1796. Győr 1930.
- A mocsoktalan házasság - XI. Pius pápa „Casti connubii ...” kezdetű körleveléről. Budapest 1935
- Nézzetek bele az ifjúság szívébe! Győr 1932.
- Korunk legnagyobb veszedelme. Budapest 1936.
- Proletárok megváltása - XI. Pius pápa „Quadragesimo anno ...” kezdetű körleveléről. Budapest 1936.
- Nemzetiszínű pogányság. Budapest 1937.
- Örök vezérünk: Szent István. Budapest 1939.
- Húsvéti gondolatok szociális munkások erősítésére. Budapest 1939.
- Beszédvázlatok Szent István tiszteletére. 1945.
- XXIII. János szociális tanítása: mater et magistra. München 1962.
- Magyarok tündöklő csillaga - Szent István 975-1038. München 1971.
- Apor püspök élete és halála. München 1977.
- A magyar politikai katolicizmus kommunista megvilágításban. Róma 1978.
- Rafinált vallásüldözés Magyarországon. München 1980.
- Mindszenty Bíboros. München 1980.
- Magyarság és kereszténység ötvenhatban. München 1981.
- A török kiűzése Magyarországból. München 1983.
- XI. Ince pápa szerepe a török kiűzésében. München 1986.
- Magyarság és Európa. München 198?.
- Hirdettem az Igét: Válogatott szentbeszédek és körlevelek, 1944-1975 / Mindszenty József;[a bevezető tanulmányt írta és a válogatást végezte Közi Horváth József]. Budapest 1989