Rövid leírás
1929. december 11-én született Budapesten. 1947 és 1951 között a Zeneakadémia ambiciózus növendéke, Ferencsik Jánosnál és Somogyi Lászlónál tanult vezénylést, zeneszerzést pedig Viski Jánosnál. E mellett zongorát, nagybőgőt, ütőhangszer-játékot tanult, továbbá látogatta Kodály Zoltán és Weiner Leó óráit is.
Pályáját az Operaháznál kezdte, mint korrepetitor, majd karmester, illetve karigazgató lett. 1957-ben Bécsbe emigrált, onnan szerződtette őt Fricsay Ferenc Münchenbe, a Bajor Állami Operaházhoz. 1959-ben Stuttgartban a württembergi opera, majd pedig a hamburgi opera első karmestere lett. 1964-től wuppertali főzeneigazgató, majd 1975-ben ismét Stuttgartba szerződött karmesterként.
Számos országban szerepelt vendégkarmesterként, pl. a bécsi, a brüsszeli, a zürichi, a barcelonai, a bostoni és az enyhülést követően a budapesti operában, illetve a Zeneakadémián is. Repertoárjában a klasszikus operairodalom alkotásai mellett jelentős számban szerepelnek kortárs szerzők operái is (Stravinsky, Penderecki, Petrovics, Szokolay). Nevéhez több ősbemutató is köthető (pl. Konrad Boehmer: Doktor Faustus). Számos hanglemezfelvételt készített, többek között Chopin f-moll zongoraversenyét Vásáry Tamással és a Berlini Filharmonikusokkal, valamint több operaária összeállítást is és egy teljes felvételt Verdi Trubadúrjából.
Nem felejtette el magyar gyökereit, így maradt képviselője a magyar zenének. Halála előtt néhány nappal a Tosca vezénylésével búcsúzott stuttgarti közönségétől. Testamentumában könyv és kottatárát a Zeneakadémiára hagyta.