Rövid leírás
1877-ben lépett be a piarista rendbe, 1883-ban a Budapesti Tudományegyetem bölcsészkarán szerzett diplomát, ezt követően tanított. 1885-ben szentelték pappá. 1888-tól Veszprémben élt, ahol 1912-ig a piarista gimnázium tanára, majd 1912–1918 között igazgatója volt.
Pedagógiai tevékenysége mellett a természettudományokkal is behatóan foglalkozott. 1895-től tevékenyen részt vett a Bakony geológiai feltárásában és a Balaton környékének tanulmányozásában. Ezen a területen olyan méretű anyagot gyűjtött össze, amely 35 hazai és külföldi őslénykutatónak adott kutatási és publikálási lehetőséget. A megyehegyi dolomit sztratigráfiai helyzetét az általa gyűjtött brachiopodák alapján sikerült megállapítani. Ő ismerte fel a Hajmáskér-Veszprém-Nagyvázsony vetődést is. A veszprémi Jeruzsálem-hegy felső triászkori márgájában felfedezte az Otto Jaekel berlini paleontológus által Placochelys placodonta néven leírt kavicsfogú álteknőst, amellyel jelentősen hozzájárult a Placodontia rend törzsfejlődésének feltérképezéséhez. Jelentős adatokkal gazdagította a Kaukázus geológiájára vonatkozó ismereteket is. Közreműködött a Nemesvámos határában fekvő balácapusztai római villa feltárásában is.
1903-ban a Magyar Földrajzi Társaság levelező tagja lett. Róla neveztek el több vezérkövületet: Trachyceras (Anolcites) Laczkói Dien., Dinarites Lackói Arth., Hybodus Laczkói Jaek, Megalodus Laczkói Hoernes.
Nevéhez fűződik a Veszprém megyei Múzeum (ma: Laczkó Dezső Múzeum) megalapítása (1903) is, amelynek első igazgatója volt. 1905-től szerkesztette a Veszprém megyei Múzeum évi jelentéseit. Az ő nevéhez fűződik a zirci Bakonyi Természettudományos Múzeum alapjának megteremtése is.