Rövid leírás
Eredetileg lapszerkesztő újságíróként dolgozott. 1939-ben vonult be karpaszományosként Jászberénybe az 5. gépvontatású tüzérosztályhoz. Részt vett az erdélyi és délvidéki bevonulásban. A délvidéki harcok során bal vállán gránátszilánktól megsebesült, a szovjet elleni hadjáratban a gyorshadtest harcaiban vett részt.
1941. szeptember 3-án Nikopoly-Dowgylewkánál kapott parancsot, hogy a Dnyeper partján foglaljon figyelőállást. Ütegfelderítő járőrparancsnokként a Dnyeper partján figyelőállásban golyószóróval beásták magukat. Az oroszok folyón való átkelését sorra megakadályozták, de oldalaik védelem nélkül maradtak, és a szomszéd figyelők helyén beszivárgott ellenség két tűz közé vette állásukat. Négy honvédjével több órán keresztül kitartott, ezalatt rendeződtek a csapatok és az arcvonalat visszaállították. A küzdelem során egy szakaszt megsemmisített, egy századot szétugrasztott, 70
foglyot és harci eszközt zsákmányolt. Bátorságával és hősiességével 13-ként érdemelte ki a Magyar Arany Vitézségi Érmet.
1945 után a HM titkárságán századosi, illetve őrnagyi rangban dolgozott, majd az ÁVH letartóztatta, és két évet börtönben töltött. Rehabilitálták, de rangját nem kapta vissza. A metró építkezésén keszon munkásként dolgozott.
Forrás: dr. Szentváry-Lukács János