Rövid leírás
Az I. világháború idején huszártisztként frontszolgálatot teljesített (1914–1918). Zemplén vármegye főispánja (1917–1918). Bangha Bélával együtt részt vett a katolikus Központi Sajtóvállalat megalapításában (1917). A Tanácsköztársaság alatt túszként letartóztatták, de az olasz katonai misszió közbenjárására szabadon bocsátották. A fiatal katolikus értelmiségiek egyik vezéralakjaként a keresztény erkölcsi értékek érvényesítését sürgette a közéletben és a politikában. Kiállt egy új típusú katolikus párt létrehozása mellett. A Keresztény Gazdasági és Szociális Párt, 1937-től Egyesült Keresztény Párt (EKP) programjával országgyűlési képviselő (Tokaj, 1935–1938). Fasiszta- és nemzetiszocialista-ellenes elveket vallott, fellépett az EKP fővárosi szervezetén belül létrejött ún. kékkeresztes mozgalommal szemben, országgyűlési beszédben bírálta a németországi egyházüldözéseket. Miután az EKP eredménytelenül küzdött a szélsőjobboldallal szemben, kilépett a pártból (1938. ápr.).