Rövid leírás
Gróf Széchenyi Béla (1837- 1918) 1870-ben vette feleségül Erdődy Hanna grófnőt. 1871-ben született első gyermekük, Aliz. 1872-ben, második gyermekük, Hanna születése után négy nappal gyermekágyi lázban meghalt a 27 éves fiatalasszony. Halála előtt arra kérte férjét, hogy ne a mauzóleumba, hanem a hársfasor végébe temettesse el.
Gróf Széchenyi Bélát mélyen lesújtotta felesége halála. Az emlékek miatt sokat volt távol kiscenki otthonától. 1877. dec. 4-én közép-ázsiai és távol-keleti útra indult Lóczy Lajos geológussal és Kreitner Gusztáv katonai topográfussal. Bejárták Indiát, Jáva szigetét, Borneót, Kína nyugati felét és Japánt. Széchenyi Bélát tudományos felfedezéseiért a MTA 1880-ban tiszteletbeli tagjává választotta. 1896-ban a tudományegyetem díszdoktorrá avatta, és még ebben az évben ki is tüntette. 1897-ben belső titkos tanácsos, 1901-ben pedig koronaőr lett. Nem nősült újra: 46 évi özvegység után 1918 decemberében Budapesten hunyt el. Az akkori közállapotok és a tetőpontját elérő „spanyol” járvány miatt nem lehetett rögtön Nagycenkre szállítani, így ideiglenesen a Kerepesi úti temetőben kapott sírhelyet, s csak 1920-ban helyezték hamvait felesége mellé.
A hársfasor végén egy erdei tisztáson, az egykori remetekápolnánál 1878-ban készült el felesége sírja mellett a művészi kiképzésű, szarkofágszerű síremlék vörös svédgránitból. Oldalait Kundmann Károly bécsi szobrász bronz domborművei díszítik. A keleti és nyugati hosszú oldalon a hit – remény – szeretet jelképező alkotások vannak, melyek a grófnő tragikusan korai halálára emlékeztetnek. A fasor felőli (déli) oldalon a gyönyörű grófnő képmása látható, az erdő felőli (északi) oldalon olvasható sírfeliratuk: „Legyenek oly boldogok a túlvilágon, a mint egymást az életben hőn és hűn szerették.”. Amint a sírfelirat mutatja, az Erdődy Hannának állított síremléket közös nyugvóhelynek szánta Széchenyi Béla. A sírt 34 kaukázusi jegenyefenyő veszi körül.