Rövid leírás
A kolozsvári zenedében és későbbi férjénél, Schodel Jánosnál énekelni, Bécsben színészmesterséget tanult. Még nem volt tizenötéves, amikor feleségül vette ifj. Schodel János, akivel Pozsonyba költözött. A pozsonyi társulat (1829–1833), a bécsi Kärtnertor Theater és a Josephstädter Theater tagja (1833–1837), közben fellépett németalföldi dalszínházakban (1834), a hamburgi operában és Kolozsvárott (1836). Pesten először a német színházban szerepelt (1837), de a Pesti Magyar Színházhoz szerződött (1837–1841). A személye és Nyáry Pálhoz fűződő viszonya miatt kirobbant támadások elől nyugat-európai fellépésekbe menekült Hannoverben, Mainzban, Kölnben és a londoni Covent Gardenben szerepelt, 1841–1843). Az új igazgató, Bartay András visszahívta a Nemzeti Színházba, s a forradalom bukásáig szerepelt Pesten (1843. aug.–1849). A bukás után követve szerelmét, Nyáry Pált, annak nyáregyházi birtokán telepedett le. Miután Nyáry Pált letartóztatták (1851) átvette a Nyáry-birtok irányítását. Többször kérelmezte, hogy a josephstadti börtönben meglátogathassa Nyáry Pált, de azt mindig elutasították. 1854-ben, a születésnapján hunyt el, Nyáry Pál 1856-ban, amnesztiával szabadult. Soha többé nem találkoztak.
Jóllehet Déryné Széppataki Róza az első magyar „dalnoknő“ (= opera-énekesnő), ám a magyar színészet úttörője prózai szerepekben is sikereket aratott, Schodelné Klein Rozália azonban csak dalműkben szerepelt. Még egészen kisgyermek volt, amikor nevelőszülei felfigyeltek csilingelő hangjára, s ettől kezdve tudatosan énekművésznek szánták. Férje, Schodel János képezte, majd költségén Itáliába vitette rendkívül tehetséges, fiatal asszonyát, hogy a speciális olasz operákat megtanulja. Pozsonyban, Agáta szerepében debütált (Weber: A bűvös vadász, 1829. jún. 9.), Bécsben, először Konradin Kreutzer hangversenyén lépett fel, a hatalmas siker hatására még aznap szerződtették a Kärtnertor Theaterhez (1833. máj. 1.). Bécsben François-Adrien Boieldieu Felfordult útikocsi c. dalművében lépett fel első alkalommal, ám nemsokára Mozart Don Giovannijában volt Donna Anna. Pesten, a hazafias érzelmű közönség nagy megdöbbenésére először a német színház ajánlatát fogadta el (Rosina; Rossini: A sevillai borbély, 1837 tavasza), különös módon ugyanekkor, a Pesti Magyar Színházban is ugyanezt a darabot játszották (csak itt Déryné volt Rosina). Mivel a két mű előadás szinte egy időben ment, s Schodelné hangja lényegesen erőteljesebb volt, mint Dérynéé (hisz a férjétől akkor már különélő Klein Rozália jóval fiatalabb volt és kizárólag zenés darabokban szerepelt) a két művész vetélkedése ekkor kezdődött. Sikere hatására a Pesti Magyar Színház (= Nemzeti Színház) szerződtette, ahol elsőként Rómeót (!) alakította (Bellini Capuleti e Montecchi vagyis Rómeó és Júlia c. operájában, 1837. nov. 4-én). Erkel Ferenc neki komponálta Bátori Mária címszerepét (1840. aug. 8-án, ezen a napon vette fel a Pesti Magyar Színház a Nemzeti Színház nevet). Az állandó intrikák elől külföldre távozott, németalföldi és német városokban, valamint Londonban folytatta sikersorozatát (leggyakrabban Norma szerepét Bellini, ill. Luciát Donizetti operájában). Bartay András, a Nemzeti Színház igazgatója visszahívta a pesti teátrumhoz (1843. aug.). Erkel Ferenc nemzeti operáinak főszerepeit szánta neki (Szilágyi Erzsébet; Erkel: Hunyadi László, 1844. jan. 27.). Négy éven át főszerepek egész sorát játszotta el, szerepköre a lírai és koloratúr szoprántól a drámai szoprán szerepekre is kiterjedt. Utolsó szerepében, mint Lady Macbeth búcsúzott el a közönségtől (1849. jún. 27.).
(A kép forrása: Wikipédia)
Irodalom
A Normafa legendája
Valamikor, régesrégen, a mai Budai-hegység keleti részén állt egy Viharbükk névre hallgató terebélyes öreg bükkfa. Ez a bükkfa olyan nagyon öreg volt, hogy még maga Mátyás király és népes kísérete is hűsölhetett árnyékában. Neve sem lett véletlenül Viharbükk, hisz’ évszázadokon át állta nemcsak az idők és a történelem viharát, de egyéb pusztító kezek „gondoskodását” is. A különösen sokat szenvedett magányos óriás köré a 19. században már rendszeresen elzarándokoltak kiránduló társaságok, más vidám és bohém közönségek és persze főképp’ pesti és budai szerelmespárok. Nem sok idő múlva szokássá vált, hogy ifjú hölgyek és lovagjaik, esetleg ismert delnők és széptevő uracsok a Viharbükk terjedelmes kérgét kedvesük kezdőbetűivel jelölték meg, néha még titkos üzeneteket is elrejtettek a famatuzsálem körül.
Valamikor, a 19. század elején, erdélyi színészek gyermekeként megszületett Klein Rozika. A kisleány anyja, gyermeke megszületése után, azonnal egy zsidó muzsikus feleségére hagyta a csecsemőt, akit a mostohaszülők nagy szeretetben neveltek fel. Rozika csilingelő hangjára hamarosan nemcsak a nevelőszülei figyeltek fel. Ifj. Schodel János énekmester a hamar felserdülő gyermek hangképzésében, majd magánéletében is egyre jelentősebb szerepet játszott. A 15 éves (!) fiatalasszony már Schodelné Klein Rozália néven indult meghódítani a bécsi, a pest-budai, a hamburgi és a kolozsvári publikumot. A hódítás sikeresnek bizonyult, a teátrumok mindenütt lelkes üdvrivalgással fogadták a még mindig csak tizenéves dívát. A gyönyörű nővé fejlődött énekes hölgy élvezte a sikert és a férfitársaságot; szerette, ha kitartóan udvarolnak neki. A legkitartóbb lovagnak nyáregyházi Nyáry Pál – Nyáregyháza főjegyzője, a későbbi márciusi forradalmi radikális politikus – bizonyult.
Valamikor, az 1830-as években, normanapoknak hívták azokat a napokat, amikor a római katolikus egyház érvényes rendelete szerint minden mulatozás és vigasság tiltva volt. Hamvazószerdán, Úrnapján, Kisasszony Napján és egyéb, ma már tán alig ismert ünnepen, bizony a színházak is zárva tartottak. Persze a komédiások bohém és zajos seregét a zenés összejövetelektől nehezen lehetett távol tartani. Vidám „teátrálisok” lepték el a budai hegyeket, leginkább a Viharbükköt, amely hatalmas lombkoronájával akár száz embernek is enyhelyet nyújtott. A normanapokon a színészek csak egymást szórakoztatták, no meg a legállhatatosabb udvarlókat. Schodelné – aki ekkor már elvált a férjétől és elfogadta a deli Nyáry Pál közeledését – 1837-ben énekelte el először Vincenzo Bellini Norma című operája címszereplőjének, „Casta Diva, che inargenti queste sacre antiche piante” azaz „Szűzi Istennő, aki beezüstözöd ezeket a szent, öreg fákat“ áriáját. Az ifjú Nyáry Pál a Viharbükk árnyékában, egy ilyen normanapon adta át a színház közönségdíját, egy ezüst sarlót szépséges szerelmének, Schodelnének. A meghatott Rozika a társaság unszolására dalra fakadt, csodaszép hangján újra elénekelte a lázadó druida pap leányának, Normának áriáját. A Normafa elneveztetett.
Valamikor így mesélték a névadó százados bükk legendáját. Persze könnyen lehet, hogy mindez egészen másképp’ történt. A legendák már csak ilyenek…
Nagypéntek után három héttel, a Névpont is „normanapot“ tart. Legújabb, talán nem szokványos írásával, Schodelné Klein Rozáliára, az első ismert magyar opera-énekesnőre és nyáregyházi Nyáry Pálra emlékezett. Kék virág emléküknek.
Idén, még több írást is olvashatnak az első magyar dalnoknőről, Schodelnéről és engesztelhetetlen ellenfeléről, Dérynéről, s a Névpont nemsokára visszatér a tragikus sorsú Nyáry Pálra is…
Schodelné Klein Rozáliáról és Nyáry Pálról az alábbi linkeken olvashatnak:
http://nevpont.hu/view/11554
http://nevpont.hu/view/11555
http://nevpont.hu/view/11556